Közös történet: Eljátszott bizalom

Sziasztok!

Doree és én úgy döntöttünk, hogy írunk egy közös történetet. Vagyis ő írja, én pedig adom az ötleteket. Aki már olvasott tőlem, az tudja, hogy milyen ötleteim vannak olykor, most sem fogom majd vissza magam :) Aki pedig ismeri Doree írásait, az tudja, hogy a toll jó kezekben van =)

Doree tollából, Ginewra fantáziájával megszületett:
Dorewra - Eljátszott bizalom

Az oldalért: katt ide!

Tartalom:

A New Moon után járunk, Edward és Bella újra boldogok, minden tökéletes. Aztán a Cullen család úgy dönt, hogy elutaznak néhány napra vadászni Kanadába. Edward nem szívesen hagyja magára Bellát, de végül mégis elmegy, megígértetve a lánnyal, hogy vigyáz magára... de Bella Cullen-mentes napja nem éppen úgy alakul, ahogy tervezte, és a sorsa örökre megváltozik. Néhány végzetes pillanat újra elválasztja őt a szerelmétől, és a bizalom megtörni látszik...

Nem elég, hogy Mike autója majdnem a vesztét okozza...
Nem elég, hogy Edward nem ad semmi életjelet...
Nem elég, hogy egy gyertya szerencsétlenül landol a padlón...

De még a Volturi is szemet vet Bellára...

És minden megváltozik.


Egy kis ízelítő:

Elárult.

Becsapott.

Kijátszott.

Átvert.

Ő volt az egyetlen személy, akire az életemet is rábíztam volna. Igaz szerelemmel szerettem, és mikor elveszítettem úgy éreztem, hogy már nincsen semminek értelme. Nem láttam nappal a fényt, éjjel eltűntek a csillagok az égről. Aztán visszakaptam őt. Nem figyeltem a vészjósló jelekre, csak benne bíztam. Elmartam magam mellől mindenkit, és csak az éltetett, hogy ő velem van és szerethetem. Azt hittem, hogy ő is szeret.
- Edward? – szólított meg egy tétova hang, és egy gyengéd kezet éreztem a vállamon. Felnéztem aranybarna szemeibe, és megráztam a fejem. Nem ő tehet róla. Nekem kellett észrevennem, hogy akit én a szerelmemnek hittem, már rég halott.
Színjáték volt minden. A szerelme, a csókja, az érintése. Az összes szó mi elhagyta szépséges ajkait… hazugság volt. Egy nagy és gonosz terv része.
Megpillantottam a házunkat, ugyanolyan volt, mint máskor. De mégis… valami különös érzés szorította a bensőmet, és nyugtalan gondolatok száguldottak a családom felől. Aztán hirtelen Jasper morogni kezdett és támadóállásba helyezkedett. Majd Alice vérfagyasztó sikolya harsant a levegőbe, egy másik hanggal párhuzamosan.

Ezt a hangot bárhol felismerném. A szerelmem kétségbeesett hangja volt. A lábaim önálló szabad életre keltek, rohanni kezdtem. A bejárati ajtót egyetlen mozdulattal téptem fel. A látványra nem voltam felkészülve. Egy szépséges kar hullott a lábam elé. A düh úgy öntött el, mint még soha. Bosszú szállt meg. Gyilkolni akartam…