Sziasztok!

Üdvözöllek titeket a blogomon, ahol általam írt novellákat és regényeket olvashattok Twilight témában, remélem, hogy tetszeni fog nektek! Ha elolvastál valamit, nagyon örülnék, ha hagynál magad után véleményt, mert én abból fejlődök. Jó olvasást ;)

Admin: Ginewra
Opening: 2009. 06. 26.
Theme: Twilight


2010. április 4., vasárnap

Servitude for the freedom - 22. fejezet

Rét 2/2

(Jacob szemszöge)


Magam sem gondoltam komolyan, amit Paulnak mondtam. Csak pillanatnyi elmezavarként vetődött fel bennem az öngyilkosság gondolata. Soha nem hagynám magára Eve-t, a kislányomat. De egyszerűen pokolian fáj Evanna és Billy halála. A néhány évvel ezelőtt elhunyt édesapámról szerette volna Evanna - a feleségem - elnevezni a fiamat. Nagyon jól esett ez a gesztus, és meg is hatott. Evanna tudta, hogy nem ő számomra az a nő, akit elrendeltek számomra, hiszen én még ennyi idősen sem vésődtem be. Le akartam mondani a családomért a farkaslétről, de ő nem engedte, így megmaradtam tizenéves formámban. És most meghalt. Miattam.
Eve szülése is veszélyes volt neki, de Billyt már nem tudta kihordani, és ez az én hibám. Ha nem lennék farkas… mindez nem történt volna meg.
- Emily, nem láttad a lányomat? – kérdeztem fáradtam, mikor bekopogtam Samék házába. Már alkonyodott, és órák óta nem láttam őt. Aggodalom kezdte szorongatni a bensőmet. Neki nem eshet baja! Azt nem élném túl!

„- Tarts ki, kedvesem – szorítottam meg bátorítóan Evanna kezét, miközben fájdalmasan felsikított. Verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán, és egyre kevesebb erőt éreztem a szorításában. Aztán egy még hangosabb sikítás, majd a bába felkiált.
- Kislány! – és a következő pillanatban egy csodálatos kisbabát pillantok meg, aki felsír a bába kezeiben, majd mikor a kezemben tartom határtalan örömet érzek…
- Evangeline Isabella Black – suttogom az apróság nevét áhítattal, és hálásan pillantok gyenge kedvesemre, aki fáradtan behunyja a szemét és mély álomba merül.”

- Néhány órája indult innen haza, valami baj van? – kérdezte aggodalmasan. Tudtam, hogy ő ért meg mindenki közül a legjobban, pedig ő nem olvasott a gondolataimban. Két éve ő is majdnem elvesztette a gyermekét, de szerencsére a kis John életben maradt, mindenki nagy örömére.
- Jacob! – közeledett felénk Jared futva, ki a fák közül. – Vámpírok vannak nem messze a határtól!
Nem! Az nem lehet! – Nem láttad Evát? – kérdeztem ijedten, mire Jared megrázta a fejét. – Szólj a többieknek!
Bólintott, majd elindult összeszedni a falka többi tagját. A következő pillanatban egy sikoltást hallottam és rohanni kezdtem a fák felé.
- Eve! – kiáltottam kétségbeesetten a lányom nevét, és hamarosan meg is pillantottam. Felém futott, vagyis inkább botladozott. Arca maszatos volt a kosztól, a könnyektől… és vértől. – Eve, kicsim! – kaptam a karjaimba és szemügyre vettem kicsiny arcocskáját. – Mi a baj? Mi történt?
- Vámpírok… egy kedves néni… aztán három gonosz vámpír! Ha Bella nem ment meg, már halott lennék.
Lefagytam, és egy régi kedves arc jelent meg a szemeim előtt. Az lehetetlen…
- Bella?
- A kedves vámpír néni, Bella a neve. Apu, kérlek, mentsd meg! A gonoszok megölik! – sírta keservesen, és az ingembe kapaszkodott.
- Fuss Emilyhez, én megmentem a megmentődet! – mondtam határozottan, majd letettem és átváltozva rohanni kezdtem abba az irányba, amerről a vámpírszagot sejtettem.

(Edward szemszöge)


Nem sok értelmét láttam Forksba jönni, de Alice ragaszkodott hozzá. Már többször is jártam itt az elmúlt évek alatt Bellát keresve, de soha sem találtam meg. Még csak nem is hallott róla senki. Kezdtem elveszíteni a reményt, és visszasüllyedtem abba az állapotba, mint mikor én hagytam el a kedvesem. Ő is tátongó ürességet érzett a szíve helyén? Ő is úgy érezte, hogy darabokra hullik? Miért ment el, miért hagyott el? Én azt hittem, hogy ő is szeret engem, tudom, hogy nem kellett volna lerohannom, de határozottan nem volt erőszak. Miért ment el? Nem volt jó velem? Reggel is olyan furcsa volt, de azt hittem, hogy csak zavarban van. Boldogan és gyanútlanul indultam el vadászni, és végig a beszélgetésünket terveztem, hogy mit mondok majd neki. De a ház üresen állt, mikor visszatértem. A családom utánam érkezett meg néhány perccel és ők sem értettek semmit.
- Öcsi, hát ezt elbasztad – humorizált, de senki nem nevetett a viccén. Úgy éreztem, mint akit gyomorszájon vágtak és kitépték a szívét. Az első évben nem is láttam a családom, éjjel-nappal Bellát kutattam. Néha elcsíptem néhány vele kapcsolatos gondolatfoszlányt férfiak fejéből, de mindig holtnyomra bukkantam. Mára már teljesen feladtam.

- Megjöttünk, Edward – szólalt meg Alice mosolyogva, de az ő szemében is fájdalom csillogott. Úgy éreztük mindannyian, hogy elárultak, de tudtuk, hogy csak visszakaptuk, ami jár. Mégis fáj. Bella méltó büntetést mért ki rám.
- Miért ment el? – szólaltam meg réveteg tekintettel, de nem figyelt rám. Alice tekintete a távolba révedt, majd vidáman felkiáltott.
- Gill! – kiáltott, majd kipattant az autóból és a ház felé rohant. És akkor meghallottam Gill gondolatait.

„Ez Alice! Akkor a többiek is itt vannak! Végre, már annyira hiányoztak! Hiába győzködtem Bellát, hogy milyen hülyeséget csinált, nem hallgatott meg. Alice, ó Alice! Kár, hogy Bella arra a rétre ment…”

Rohanni kezdtem, nem foglalkoztam a többiek kiáltásaival. Minél előbb látnom kellett Őt, tudni akartam, hogy miért… miért nem voltam elég jó neki, a nyilvánvaló okokon kívül, amik állítása szerint nem zavarják. Akkor miért? Ráébredt, hogy mennyire nem érdemlem meg a szépségét? Teljesen jogos lenne, de ez nagyon nem vallana Bellára…

Ismerős illatok csapták meg az orromat, és ellenségesen felmordultam. Páni félelemmel futottam tovább, ugyanis megéreztem néhány Volturi és Bella nyomát. Nem eshet baja! Meg kell védenem, akár az életem árán is. Az övé sokkal többet ér.

Kiértem a fák közül és megpillantottam Őt. Jeges félelem markolt a szívembe, ugyanis fél kézzel és szinte magán kívül próbálta felvenni a versenyt támadóival. Veszedelmesen morogni kezdtem, és Corára vetettem magam, aki minden bizonnyal a fizikai ütések mellett lelki gyötrelemmel sújtotta a kedvesemet. És nekem is annyi kínt okozott… meg akartam ölni…

Abban a pillanatban, hogy Corára vetettem magam, Alec és Victoria figyelme rám irányult, és Bella erőtlenül hanyatlott a földre. Biztosan csak gyenge… de élnie kell! Nem halhat meg. Harcolnom kell érte, harcolnom kell, hogy túléljük…
Nehéz ellenfelek voltak, alig bírtam velük, de a gyorsaságommal jelentős előnyben voltam, és az a féktelen düh is segített, amit magamban éreztem. A düh és a szerelem hajtott.

Bántották Bellát! Bántották a másik felem! Bántották a drága egyetlen bárányomat…

Tébolyultan téptem le Cora fejét, de tudtam, hogy csak tűzzel tudnám végleg megölni. De most nem tudtam tüzet szítani, és akkor a kedvesem is veszélyben lenne. Azt pedig nem mertem megkockáztatni.

A következő pillanatban nem láttam semmit, és nem hallottam semmit. A karom bénultan hullott a testem mellé, az érzékeim nélkül nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Alec képessége célba talált, és már éreztem is a kíméletlen ütéseket a testemen. Felordítottam.

- Edward – suttogta egy gyenge hang, és a következő pillanatban újra láttam, újra hallottam, újra éreztem. Vicsorgó farkasok jelentek meg a fák mögül, Victoria és Alec futni kezdtek a túlerő láttán, a farkasok pedig utánuk. Én pedig erőtlen eloldalaztam mozdulatlan kedvesemhez. Biztos voltam benne, hogy az előbb az ő hangját hallottam. A szeme be volt hunyva, teljesen mozdulatlanul hevert a fűben, furcsa szögben. A jobb keze immár a helyén volt, de bénán csüngött az oldalán.
- Bella – nyögtem kétségbeesetten. Remegve simítottam végig sápadt arcán, mire megpillantottam fekete szemeit. Hiányzott a régen látott aranyszíncsillogás, de megkönnyebbültem. Élt.
- Megmentettél – suttogta, és elmosolyodott. – Most meghalok? – kérdezte és minden félelem nélkül nézett a szemeimbe.
- Nem – nyögtem. – Nem engedem.
- Csak innod kell, és rendbe jössz – jelent meg mellettünk Alice kobold arca ijedt ábrázattal. A Rosalie és Jasper éppen a vámpírok testét égették el. A farkasok immár emberformában álltak az erdő szélén. Jacob Black döbbenten és könnyes szemekkel figyelte Bella szétszabdalt testét. – Emmett mindjárt hoz eleséget. – Tényleg őt nem láttam. Carlisle a farkasokkal tárgyalt, és gondolom, kifejezte a köszönetét, Esme pedig bizonyára Gillt tartotta távol a harcmezőtől.
- Akkor jó – lehelte Bella. – Alice, magunkra hagynál? – kérdezte barátnőmtől, közben pedig behunyta a szemét. – Sajnálom, Edward. Sajnálom, hogy búcsú nélkül hagytalak el.
- Miért? Miért mentél el? – kérdeztem aggodalmasan és kíváncsian. Évek óta csak ez járt a fejemben, tudni szerettem volna a választ.
- Mert… nem akartam, hogy hálából maradj velem – felelte pár perc csend után. Meglepetten néztem rá. Hogy mi?
- Mi? Én szeretlek, Bella. Soha nem szerettem mást – pusziltam meg a homlokát, és végig simítottam az arcán.
- De… mikor elmentél…
- Hazudtam. Hazudtam, hogy ne legyél többet veszélyben. Hazudtam, mert megijedtem mikor Jasper megtámadott és rádöbbentem, hogy állandó veszély vagyok az életedben. Azt hazudtam, hogy nem szeretlek, azt hazudtam, hogy nem kellesz nekem, és azt hazudtam, hogy nem vagy elég jó nekem. Pedig csak én nem voltam elég jó neked, és azt akartam, hogy neked a legjobb legyen. Mert szeretlek. Bocsáss meg.
- Én is szeretlek – suttogta, és elmosolyodott. – Soha nem haragudtam. Te meg tudsz nekem bocsátani?
- Soha nem tudnék rád haragudni – suttogtam és egy finom csókot leheltem az ajkaira. Bella mosolyogva hunyta be a szemét, és remegő teste elernyedt.
- Bella! – ráztam meg, de nem válaszolt. – EMMETT! – kiáltottam kétségbeesetten. A bátyám meg is érkezett két szarvassal a kezében. Villámgyorsan kikaptam a kezéből, nem foglalkoztam a szomjúsággal, Bella szája elé tartottam.
De nem történt semmi hosszú percekig… Kétségbeestem.
Aztán…
Hirtelen a szarvasba kapaszkodott, és vadul inni kezdett. A megkönnyebbüléstől megszédültem, majd én is elfogyasztottam a szarvasomat.

15 megjegyzés:

  1. wow nagyon jó lett a védefelé azt hitem hogy függővég lesz de szerencsére nem =D nagyon jóóóó lett szerintem rem hamar lesz friss
    puszi Mimi

    juhííí első komi =P

    VálaszTörlés
  2. Hát ez oltári volt!!
    Azt hittem,h Bella meg fog halni :( De szerencsére nem :D
    Forksban vannak ott ahol Jacob. és Jacobnak még mindig nem vésődött be. Remélem nem fog megint közbe avatkozni mikor újra boldogok Edwarddal.
    Jajj nagyon várom a frist

    VálaszTörlés
  3. Szia! Nagyon tetszett! Nem gondoltam volna, hogy az a kislány Jacob lánya. Annyira örülök, hogy végre egymásra találtak:):):) Nagyon várom már a frisst:):):)
    Puszi: Lettina

    VálaszTörlés
  4. Húúú hát ez....áááhhh...
    Nem tudok értelmes mondatot összehozni, imádom *_______*
    Csak így tovább *.*
    Puszi: Mixie

    VálaszTörlés
  5. Szijoh :D:D

    Értelemes mondatot összehozni most ugysem tudnék ugyhogy egy szóval kifejezve.....IMÁDOM(L)(L) remélem hamar lezs folytatás.......így abbahagyni.......komolyan azt hittem hogy Bella nem fogja túlélni...:$ deh akkor az nem lenne ugy jo.....
    Csak így tovább.....nemis tudom mit kezdenék magammal ha nem lenne ez a történet.....
    Puszíh

    VálaszTörlés
  6. ez is jó lett gyorsan a kövit

    VálaszTörlés
  7. úgy örülök :)
    és Jacob? vele is ebszél majd? :) én őt úgy szeretem:D.xd
    bírnám, ha Jake bevésődne Gill-be...=D
    várom nagyaon a frisset=)
    puszi

    VálaszTörlés
  8. júúúj Nagyon jó lett. Már kifolynak a szemeim, de azért elolvastam :D
    Nagyon tetszett.
    Kíváncsian várom a következő fejit

    VálaszTörlés
  9. SZia!
    Azt hiszem most írok elöször megjegyzést, nem régóta olvasom a töridet. NAgyon tetszik a fantáziád, és olyan gyönyörűen leírod a dolgokat, pl. most is, mikor Edward elmondta h. hazudott mikor azt mondta nem szereti Bellát, annyira szépen megfogalmaztad! Remélem most már együtt maradnak, és lesz kis felnőttes-rész is(de igy is tetszik ha nincs), de remélem lesz:-) puszi, siess kövivel, nagyon várom már!

    VálaszTörlés
  10. Szia
    Gina vagyok ez remek volt Gondoltam, hogy a farkasok segítenek Bellának de be kell, hogy Valljam Edwardra nem gondoltam, mint ahogy arra sem, hogy pont most fog felbukkanni a Cullen család De te mindig megtudsz minket lepni valamivel és ez most milyen kellemes meglepetés volt. Már várom a folytatást Üdv. Gina

    VálaszTörlés
  11. OMG...............
    Hogy micsoda??? Jacob lánya volt az??
    De jó időzítés, komolyan mondom... Edward...
    oh, én majdnem elsyírtam magam, mikor magában gyötrődött...:(:(:(:(
    De... Bella él! Hurray^^
    és végre mindent tisdztáztak:D
    várom a kövit:D puszi:)

    VálaszTörlés
  12. Ez szuper volt!:)
    Jacob lánya milyen cuki lehet:)
    Amilyengyorsan csak tudod kövit...:$
    Puszi

    VálaszTörlés
  13. Huh ez nagyon jó volt...
    Egy pillanatra kiagyott a szívem amikor a Bella teste elernyedt, de szerencsére gyorsan tovább is olvastam és így nem kaptam infarktust :D:D
    Nagyon várom a kövi fejit....

    VálaszTörlés
  14. Bocs, hogy így névtelenként írok, de ez most ígyjöttösszexD
    Nagyon nagyon nagyon tetszik amiket írsz. Nagyon sok új ötleted van, és tetszenek a személyek kinézetének jellemzései. Mondjuk azt kicsit bántam, hogy szegény Alec szívott, mert őt nagyon nagyon szeretem. De így mindent nézve nagyon király!!!
    Kövvittt pls. : )) Kell, mint, a heroin.
    Am megint megjelent pár koppintó, vigyázat;)

    Puszz: "Névtelen" x )

    VálaszTörlés