Sziasztok!

Üdvözöllek titeket a blogomon, ahol általam írt novellákat és regényeket olvashattok Twilight témában, remélem, hogy tetszeni fog nektek! Ha elolvastál valamit, nagyon örülnék, ha hagynál magad után véleményt, mert én abból fejlődök. Jó olvasást ;)

Admin: Ginewra
Opening: 2009. 06. 26.
Theme: Twilight


2010. január 27., szerda

Servitude for the freedom - 13. fejezet

Van, amikor késő, és van, amikor nem

„Jobb későn, mint soha. Csak néha már túl késő megbánni.”

(2006. 10. 17. Volterra)

Valami furcsa ködön át érzékeltem a napokat, és minden alkalommal egyre inkább undorodtam tulajdon magamtól. Már több emberéletet is kioltottam, és minden alkalommal a fülemben visszhangzottak a szörnyűséges halálsikolyok. Nem álmodtam, mégis rémképek kínoztak az áldozataimról. De néha mikor Chelsea-vel beszélgettem, még erről is megfeledkeztem. Olyankor nem gyötört semmi.

Két héttel az átváltozásom után viharként csapott le rám Cely és Gill hiánya, de elemi erővel. Már Chelsea jelenléte sem volt olyan fura, de megnyugtató, mint korábban. Gyanakodni kezdtem, de bűntudat gyötört. Mi lehet velük?

Kora reggel indultam útnak, egyenesen a szolgálók lakrésze felé. Még Felix előtt akartam odaérni, mert el akartam kerülni a vele való találkozást. Általában sikeresen elkerültem, és ő sem kereste a társaságom. Viszont… az üdvözlő partimon úgy nézett rám, mint aki meg tudna ölni a szemeivel. Nem foglalkoztam vele, mert egyelőre nem bánthat. Újszülött vagyok és erősebb. És egyre jobban uralom a szomjamat. Mindig megpróbálok a lehető legkevesebb életet kioltani, de tudom, hogy ez nem mentség.

A Cullen család soha nem bocsátaná ezt meg nekem.

És én sem magamnak. Soha.

A különböző folyosók teljesen mások voltak, mint ahogy emberként láttam őket. Nem is voltak olyan ijesztőek. Talán csak, azért mert most jobban láttam? Vagy, mert nem éreztem olyan veszedelmesnek ezt a helyet, mert már nem volt mitől félnem? Már én is szörnyeteg vagyok, a veszély már semmit nem jelent.

Egy síróhang ütötte meg a fülem. Olyan ismerős volt. Rohanni kezdtem, észveszejtően gyorsan, míg meg nem pillantottam egy apró kis alakot. Felnézett rám hatalmas barnaszemeivel, amikben könnyek csillogtok. Teljesen más volt, mint mikor utoljára láttam.
- Gill… - krákogtam, és tettem felé egy esetlen mozdulatot, de a tekintete túl elutasító volt.
- Ki vagy te? – kérdezte hidegen, mire meghökkentem. Nem ismer meg? Ennyit változtam volna?
- Amabel vagyok, Gill… nem ismersz meg? – kérdeztem lágyan.
- Nem, te nem ő vagy. Amabelt szerettem, és ő is szeretett minket. Soha nem hagyott volna cserben, és soha nem lenne olyan szörny, mint te.

Úgy éreztem magam, mint akit pofon vágtak. Szinte magamon éreztem a szemrehányás néma ütéseit, és jól tudtam, hogy minden igaz. Megfeledkeztem róluk két egész héten át, míg ők halálra aggódták magukat miattam. Vagy nem. Talán soha nem bocsátanak meg. Ők sem. Ahogy én sem magamnak.

- Cely? – kérdeztem halkan, szomorúan.
- Menj innen… kérlek – nézett rám büszkén és fagyosan. – Semmi közöd hozzá, hogy hol van! Cserbenhagytad őt, nem emlékszel? Ahogy engem is!
- Sajnálom, Gill… én nem… én… annyira sajnálom. – Remegni kezdtem a feltörni készülő zokogástól.
- Te nem akartad? Késő! Cely, az anyukám… halott! Te miattad! Miattad halt meg, mert téged akart védeni! A te hibád! Ha te nem vagy, még mindig élne! – kiabálta feldúltan, és én csak néztem, és néztem egyenesen előre. Nem akartam elhinni… hogy mindez a valóság. A sokk a torkomba kúszott.
Nem mozdultam hosszú percekig. Aztán zokogni kezdtem. Megállíthatatlanul és keservesen. Cely halott! És ez csakis az én hibám…

Mikor végre sikerült abbahagynom, felnéztem. Egykedvűen állapítottam, hogy egyedül vagyok.
Egyedül. Mint mindig.
Egyedül a világ ellen, mint eddig oly sokszor. Mit gondoltam én, hogy meg tudom váltani a világot? Ostoba vagyok…

Butus Bella… Micsoda buta bárány… Micsoda beteg, mazohista oroszlán – zengtek a fülembe Edwarddal folytatott párbeszédem. És hirtelen felálltam.

Látnom kell Őt!
Vajon, őt is menthetetlenül tönkretettem? Vagy még van remény?

Hamar odaértem, a lábaim szinte maguktól vittek. Nem gondolkodtam, nem éreztem semmit. Tompa, üres, érzéketlen voltam. Monoton közöny uralkodott rajtam, valami furcsa védekező mechanizmus a fájdalom ellen.

És akkor újra ott voltam, ahol újra láttam Őt. De most nem bámult ki egy tekintet sem a rácsok mögül. Remegve léptem közelebb. Megérintettem a cella ajtaját, de persze tudtam, hogy ha akarnám, se tudnám kinyitni. Különleges anyagból készült. És hova vinném?

A földön feküdt, mozdulatlanul. Halott szívem mintha újra dobogott volna ijedtében, de persze ez lehetetlen volt. Még így is szép volt. Haja, melybe olyan élvezettel túrtam bele, most kócosan hullott mozdulatlan fejére. Izmos teste, mellyel hányszor, de hányszor mentette meg az életem… most ernyedten és erőtlenül feküdt. Szemei, melyekben mindig elvesztem, most csukva voltak.
- Edward? Hallasz engem? – kérdeztem kétségbeesetten. Hangom kiáltásként hatott a síri csendben. Nem érkezett válasz, és én a rácsok mellé rogytam. A fejemet a térdemre hajtottam, és zokogni kezdtem. Tiszta haszon, hogy nincsenek könnyeim, így nem kell annyi zsepi…

Egy emlék jelent meg előttem…

*.*

- Bella! Jól vagy? – kapott a karjaiba. Éppen a tisztásunkra tartottunk, amikor megbotlottam egy kiálló gyökérben. De hát vessek magamra, én nem akartam a szerelmem hátán utazni.
Ahogy a szemeibe néztem, nem jutott eszembe semmi válasz. Megcsókoltam, vadul és szenvedélyesen. Éreztem, ahogy kezei bebarangolják a testemet, majd mélyről jövő morgás tört fel a torkából. A kezei elindultak a pólóm felé, lassan lehámozva rólam. De mielőtt teljesen elvesztettem volna a fejem, levetődött rólam, egyenesen neki egy fának.
Ijedten kiáltottam fel.
- Jól vagy?
- A…h… a – nyögte ki fogcsikorgatva. – Maradj itt… ne mozdulj! Ha van valami kiálts… muszáj futnom egy kicsit – mondta, majd rohant pár kört, hogy kiszelőztesse a fejét.

(2006. 10. 17. Anglia, London mellett)

(Alice szemszöge)


Nevetve léptünk be a villánkba, most fejeztünk be egy viharos baseball meccset. De közben látomásom lett. Charlie-t láttam összetörten, és megfogalmazódott bennem egy ötlet. Megvártam, míg leülnek, aztán belefogtam.
- Szeretném tudni, hogy mi történt Bellával – jelentettem ki.
- De hát látnok vagy – gúnyolódott Rose, de a szemeiben feszült érdeklődés csillogott.
- Húgi, hogy érted? – így Emmett.
- Alice… nem hiszem, hogy fel kéne bolygatni a múltat még jobban. – Bella halott, leugrott arról a szikláról. Charlie-nak se teszünk jót, ha most felbukkanunk ott.
- Szerintem pedig nagyon is jó ötlet – ellenkezett Rose Jasperrel, mire mindenki meghökkenten nézett a szőke szépségre. – Most mi van? Utáltam Bellát, az tény. De tudjátok miért? Mert nem lehetett utálni, túl kedves volt ahhoz. És talán meg lehetne tisztelni azzal az emlékét, hogy valamelyikünk Forksba látogat.
- Egyetértek, szívem – bólogatott Emmett, mire Jazz egy halk papucs szót ejtett ki az ajkán.
- Ennek ellenére, Emmett és én maradunk.
- Igen? – lepődött meg Emmett. – Mégis miért?
- Mert nem hiszem, hogy szívesen látott vendég lennék Forksban. Mindenki látta, hogy mennyire utálom Bellát. Ezért mész te, Alice Jasperrel.
- Jó oké – adta be a derekát Jazz. – Nőuralom… - mormogta halkan, majd egy kicsit hangosabban folytatta. – Mikor indulunk, kedvesem?
- Imádlak! – ugrottam a nyakába. – Megyek összecsomagolok, te pedig szerezz jegyet a Seattle-i járatra.
- Oké, édesem… - bólogatott a szerelmem, majd felszökdécseltem a lépcsőn. Még hallottam Emmett szarkasztikus megjegyzését.
- Papucs…

(Bella szemszöge)

Elkéstem! Túl késő… Meghalt miattam Cely és meghalt miattam Edward. Semmit nem értem el azzal, hogy idejöttem, csak még több mindenkinek okoztam fájdalmat.

Charlie, Reneé, Jacob, Gill, Cely és Edward – Akiket annyira szeretek… csak tönkretettem őket. Nem érdemlem meg senkinek sem a szeretetét, ezért jobb is, ha én sem szeretek többé senkit. Hű leszek Edward emlékéhez, és hű leszek, azokhoz, akiket romlásba taszítottam.

Ha már nem tehetek semmi hasznosat… legalább azt tehetem, ami helyes. Vezekelni fogok a bűneimért, mert megérdemlem. Nem szabadott volna megfeledkeznem Róluk, bár már akkor is késő volt. Cely azért halt meg, mert engem akart védeni. Edward pedig azért, mert én barom leugrottam a szikláról. Minden az én hibám!

- Ne sírj… Az angyalok nem sírhatnak… Ne sírj, Angyal – szólalt meg mellettem egy rekedt hang, és egy kezet éreztem a vállamon. Ijedten néztem fel, de aztán valami furcsa nyugalom szállt meg. Elvesztem Edward fekete szemeiben…

55 megjegyzés:

  1. szia!
    nagyon tetszett..:D főleg a vége..:D az olyan szép volt..:D
    ajjh pont itt hagyod abba..léccii írd meg a kövit hamar mert már nagyon várom! :D
    szegény Ed..még mindig nem ismeri fel.. rem. a következőbe azért lesz vmi változás...:D
    Dorszíí

    VálaszTörlés
  2. Hűha!
    Meghalt Cely?O.O
    Aztaaa...
    És Edward még mindig nem emlékszik Bellára...:/
    Am szomorú feji volt de a vége télleg szép lett!
    Siess a következővel!:D

    VálaszTörlés
  3. jaj ez nagyon jó lett imádtam hamar folytit!!!!
    KOMIZZATOK!!!!!!
    puszi Mimi

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszett, főleg a vége.
    Remélem Edward emlékezni fog Bellára hamarosan.

    VálaszTörlés
  5. IMÁDOMM!!!!!!! FRISSET!!!!!

    VálaszTörlés
  6. Isteni!!!Főleg az utolsó rész!Edward&Bella 4ever!

    VálaszTörlés
  7. NAGYON teszett! főleg a vége!!!
    Légyszi rakd fel a kövi frisset minél hamarabb vagy beleőrülök!!!!!!!! XD
    KIRÁLY(nő) VAGY!!!!!

    VálaszTörlés
  8. áhhh :D
    Edward :) ugy örülök neki :d ámbár sztem foggalma se volt, hogy az Bella, hanem tényleg azt hitte, hogy egy angyal,de akkor is =D
    szegény Cely :(
    várom a folytatást :)
    puszi

    VálaszTörlés
  9. HÚÚÚÚ
    majdnem sírtam a végén...
    hát Cely-t nagyon sajnálom...biztos hogy nem lehetne ő is vámpír??:D
    szegény Gill,remélem Bells azért majd kiszabadítja vagy gondját viseli vagy valami...
    várom a frisset:D
    L

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Hűűű, ez annyira jó volt. Főleg az utolsó pár sor. Remélem a következő feji csak róluk szól majd. Nagyon várom a következőt!

    VálaszTörlés
  11. nagyon jó lett!
    a köviben legyen csak bella meg ed, meg talán egy kis alice :P
    szal minden amit jónak látsz!!!!!!
    IMÁDOM!!!!

    VálaszTörlés
  12. végre Edward jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
    alig várom a kövit ez nagyon jo volt

    VálaszTörlés
  13. Szija:)
    jujj nagyon jó lett ez a rész is:)
    csak kicsit szomorú:(
    de azért örülök hogy Edward mégis él:)
    és remélem hogy Gillel megint kibékülnek majd:)
    puszi,Rosalie

    VálaszTörlés
  14. Ugye Edward nem felejtette el teljesen Bellát???
    És ugye Gillt nem írtad ki a történetből?
    Tetszett a fejezet=)
    Ja és Cely? Kapunk majd valami magyarázatot?
    VAjon....jó leálltam=)
    Puszi: Lil

    VálaszTörlés
  15. szia!
    A vége gyönyörű lett!!
    " Ne sírj… Az angyalok nem sírhatnak… Ne sírj, Angyal" ez olyan megható komolyan itt pityergek!
    Itt abba hagyni te aztán tudod csavarni az eseményeket! :)
    Annyira sajnálom, hogy Cely meghalt!! :(
    Az is kár, hogy még Edward nem emlékszik Bellára.
    O és ez a Papucs dolog hát ezen mosolyogtam egy sort!!
    Nagyon tetszett a folytatás!!
    Remélem minél előbb lesz friss!! :)
    Üdv: Solya :)

    VálaszTörlés
  16. Nagyon jó!Nekem is a vég tettszetXD!Vajon mi lesz!?Vároma kövit!

    UI.:Nagyon jó vagy mint mindig!

    puszi kireni

    VálaszTörlés
  17. annyira jó lett!!!de remélem a következőben Edward felismeri Bellát!!!és kibékül Bella Gillel! siess a kövivel..!!
    Amy

    VálaszTörlés
  18. nagyon jó lett!csak így tovább!!imádom a történeteidet!!
    pusszi Regi

    VálaszTörlés
  19. nagyon jó lett,bár kicsit szomorú...
    Pussz Julcsi

    VálaszTörlés
  20. Szia
    Gina vagyok nagyon ügyes vagy jól sikerült ez a rész is. Igaz egy kisit meglepődtem az önmarcangolás Edward reszortja nem pedig Belláé Viszont a megértés és a vigasztalás amit mindig is tapasztaltunk Bellától azt most Edward produkálja Kíváncsian várom a folytatást remélem most már hamar visszatér az emlékezete Edwardnak és közösen elkezdenek tervezni valamit a kijutásért. Üdv. Gina

    VálaszTörlés
  21. áá itt abbahagyni!!! siess a kövivel!!!am nagyon tetszett!!
    Dorina

    VálaszTörlés
  22. Nagyon tetszett az egész főleg a vége!Én ilyeneknél majdnem sírok.:)
    pusz
    siess a kövivel

    VálaszTörlés
  23. Nagyon jó lett!
    Edward nem emlékszik =( Remélem a legközelebbiben már jobbra fordulnak a dolgok.
    Várom a következőt!!!

    VálaszTörlés
  24. Hmm, hát ez nagyon tetszett!! Főleg a vége, már vártam, mikor találkoznak valahogy :)

    VálaszTörlés
  25. jujj végre találkoztak nagyon szuper lett:D

    VálaszTörlés
  26. Nagyon jó lett a feji, bár kicsit szomorú
    ...
    és kíváncsi lennék, pontosan hogyan is halt meg Cely.
    Puszi

    VálaszTörlés
  27. Még több ilyet!Nagyon,nagyon jó!

    VálaszTörlés
  28. nagyon jó lett! fantasztikus író vagy!!siess a kövivel!!
    Nóra

    VálaszTörlés
  29. nagyon jó lett!!!hamar folytasd!!
    Mirci

    VálaszTörlés
  30. a vége annyira szép lett.
    nagyon várom már, hogy mi lesz a kövi fejezetben.

    VálaszTörlés
  31. szia.
    nagyon szuper lett ez a rész is, nagyon tetszik, és a vége... ohh istenem az olyan megható volt, meg is könnyeztem, remélem hamarosan jobbra fordulnak a dolgok. És azt is, hogy egyre többször szerepel együtt Ed és Bella a fejikben.
    És Gill... remélem megbékél. :(
    siess majd a folytival.
    pusz

    VálaszTörlés
  32. ááááá tök jó lett hamar folytit
    pux Livi

    VálaszTörlés
  33. Nagyon jó volt ! Egyszerűen imádtam! Főleg a vége,az annyira szép volt.De te aztán tudod mikor kell abbahagyni ! xD Folytasd minél előbb mert beleőrülök !! xD

    Bukszi

    VálaszTörlés
  34. Még több ilyen részt!

    VálaszTörlés
  35. Remélem Bella és Edward együtt lesz!És még remélem,hogy sok ilyen rész lesz!

    VálaszTörlés
  36. Annyira szépen írsz!
    Most jutottam gépközelbe és most van új feji:D
    Annyira jó lett!:D
    Várom a következőt!
    Sok ihletet!:)

    VálaszTörlés
  37. Kár,hogy Edward nem emlékszik Bellára!De remélem fog!FOLYTATÁST!

    VálaszTörlés
  38. Jhaj Istenem!! Legyen meg az az 50 komiiiii!! Én ezt nem bírom :D Annyira jóó a történet, kíváncsi vagyok, hogyan lesz tovább :) HaJrÁ!!

    VálaszTörlés
  39. Nagyon jó lett! Rem a kövi fejezetben Edward visszanyeri sz emlékeit

    VálaszTörlés
  40. Nagyon várom a következőt!!!
    Legyen meg az 50!!!!

    VálaszTörlés
  41. nagyon jó volt!!!remélem végre egymásra találnak!!
    Siess a kövivel!!
    Dorina

    VálaszTörlés
  42. Szerintem ez a fejezet óriási lett!!!!!!!!!!! frisset követelünk!!!! EMBEREK GYERÜNK már csak pár komi az 50-ig!!!

    VálaszTörlés
  43. Folytit hamar!!!!!

    VálaszTörlés
  44. nagyon jóóóóó folytatást!!!!

    VálaszTörlés
  45. nagyon jó lett csak így tovább márcsak pár komiiiii

    VálaszTörlés
  46. juj ezt de tök jó lett

    VálaszTörlés
  47. Szia!
    Nagyon jó lett ez a feji is:) Hogy-hogy nem ismeri fel Edward Bellát? Csak nem vele is elfeledtették a múltját.. ?:( Remélem hamar lesz friss=P
    puszi:)

    VálaszTörlés
  48. egyszerűen IMÁDOM!!!!!!

    VálaszTörlés
  49. Őszinte leszek...szerintem te egy zseni vagy!!!

    VálaszTörlés
  50. nagyon szép és megható volt ez a rész. Amolyan pityergetős feji volt, de nem baj, mert nagyon szuper lett, és alig várom a folytit.
    Na de itt abbahagyni... csak innen legyen folytatva :)
    Remélem egyre többször fog megjelenni Ed és Bella együtt. :)
    pusz

    VálaszTörlés
  51. Szia! Ez a fejezet nagyon jó. Főleg mikor megszólal Edward!
    Suzy

    VálaszTörlés
  52. Szia!
    Fantasztikus,mint mindig!
    Kicsit szomorkás,de imádni való :))
    Edward mondata elbűvölő...
    Imádom,ahogy írsz!
    Várom nagyon a folytit!
    puszi

    VálaszTörlés
  53. Köszönöm a véleményeket!! :) (L)

    VálaszTörlés