Sziasztok!

Üdvözöllek titeket a blogomon, ahol általam írt novellákat és regényeket olvashattok Twilight témában, remélem, hogy tetszeni fog nektek! Ha elolvastál valamit, nagyon örülnék, ha hagynál magad után véleményt, mert én abból fejlődök. Jó olvasást ;)

Admin: Ginewra
Opening: 2009. 06. 26.
Theme: Twilight


2010. március 30., kedd

Servitude for the freedom - 19. fejezet

Élménybeszámoló

"Néha az igazság jobban fáj minden szónál."


(2011. 05. 02. Volterra mellett)


Tudtam, hogy majd válaszolnom a Cullen család kérdéseire, de most nem éreztem elég erőt rá. Az elszántságom helyét ólmos fáradtság vette át, célom teljesítésével. Az ájulás szélén álltam, Jasper és Alice két oldalról támogattak, míg Edwardot Carlisle és Emmett kísérte. Esmét Rosalie nyugtatgatta, hiszen Esme még mindig sírt a boldogságtól. Hiszen visszakapta a fiát. Gill is velünk jött, nem tudom, hogy hogyan vette rá őket, a közreműködésem nélkül, de örültem. Úgyse lettem volna hajlandó sehova se menni Gill nélkül. Örökké hálás leszek neki.
- Hova vigyük őket? – kérdezte valamelyikük. Annyi erőm se volt, hogy beazonosítsam a tulajdonosát.
- Rosalie, Esme, bérelnétek valami szállást a közelben? Nem hiszem, hogy sokáig jutnánk így velük. Vadászniuk kell.
- Szerintem jobb lenne, ha minél többen itt maradnátok. Régen nem ittak, és nehéz lesz őket elvonszolni az emberek elől.
- Ez igaz, akkor csak te menj Esme. Ne aggódj, kedvesem, lesz még elég időd velük lenni.

Tovább nem jutottam a hallgatózással, ugyanis kiértünk a szabadba. A napfény megvakított, ijedten kaptam a szemeim elé, és felnyögtem. Csodálkozva néztem körül, mikor egy kicsit hozzászoktam a fényhez. Öt éve nem jártam a szabadban. Szinte már el is felejtettem a növények, a fák és a virágok illatát. Már nem is emlékszem, hogy milyen jó érzés fürödni a napfényben és sétálni egyet a szabadban. Néhányszor jutottam csak ki az évek alatt a kastélyból, de az is oly rég volt…

Aztán egy üdítő illat csapta meg az orromat. Minden ízemet megmozgatta, a nyál összefutott a számba, a köd ellepte az agyamat. Ki akartam törni a Cullenek szorításából, de erősebbek voltak nálam. Így csak rúgtam és kapálóztam.

Aztán hirtelen a vér illata felém közelített, én rávetettem magam és szívni kezdtem. Belekapaszkodtam az apró testbe és ittam. Fokozatosan tisztult ki az agyam, és mikor végeztem, hátratántorodtam. Megkönnyebbülésemre egy megcsonkított szarvas feküdt előttem, és nem egy ember.
Lesütöttem a szemem, hiszen nevetségesen viselkedtem.
- Jobban vagy, Bella? – kérdezte Alice csilingelő aggodalommal. Ránéztem. Nem láttam a szemeiben megvetést, talán csak szánalmat.
Bólintottam, és boldogan vettem észre, hogy sokkal erősebbnek éreztem magam.
- Innál még, igaz? – kérdezte Jasper mellőlem, és észrevettem, hogy mindenki itt van. Furcsa hangok ütötték meg a fülem, és megfordultam. Edwardot pillantottam meg, amint elszántan kapaszkodott bele egy oroszlánba és vérszomjasan szívta ki belőle az életet az utolsó csepp vérig.
- Bella, nem szép látvány – szólalt meg Emmett óvatosan, Edward mellől, de nem foglalkoztam vele. Hiszen gyönyörű volt, csodálatos.
Álmélkodva figyeltem, Jasper felkuncogott mellettem.
- Csodálatos – adtam hangot az érzelmeimnek, először meghökkentek, majd felnevettek. Gill engem nézett, én pedig közelebb léptem és átöleltem. – Köszönöm.
- Ez a legkevesebb, amit tehettem - felelte mosolyogva. – Örülök, hogy jobban vagy.

Miután sikerült Esmének szállást szerezni az erdő mellett, odamentünk, de Edwardot továbbra is támogatni kellett. De legalább már magánál volt, és folyamatosan bűntudatosan és hitetlenkedve pislantott felém. Kezdett nagyon idegesíteni, de Jasper jót mulatott rajtunk. Legalább ő jól érezte magát, én nem igazán. Olyan idegennek éreztem mindent és mindenkit.
Amint megérkeztünk Emmett és Jasper elment újabb szarvasokért, Esme pedig nekiállt főzni valamit Gillnek, ők azt hitték, hogy ember. Nem értették, hogy miért lehetett emberként Volturi, de a dobogó szívéből, barna szeméből arra következtettek, hogy ő ember. Én pedig még nem magyaráztam el a helyzetet. Gill pedig készségesen fogadta Esme főztét.

Miután Edwarddal megittunk még egy adag szarvast, már mindenki kérdőn tekintett rám. Edward folyamatosan engem figyelt, elemezni próbálta minden mozzanatom. Nem szólalt meg, talán ahhoz még nem volt elég jól. Csak nézett, és én zavarban voltam.
- Bella, Edward jobban vagytok? Jöhetnek a kérdések? – kérdezte Emmett kíváncsian, mire Rosalie felszisszent.
- Nem tudsz türelmesebb lenni? – csattant fel.
- Minek? Csináljuk úgy, mintha nem fúrná ki az oldalam a kíváncsiság, amikor csak pár szavamba kerül, és mindent elmondanak?
- Hagyd, Rosalie – szólaltam meg. – Jobban vagyok, lehet kérdezni. De nem lenne baj, ha előbb én kérdeznék?
Alice nemet intett.
- Hogy került Edward Volterrába?
- Láttam, amint leugrasz egy szikláról – szólalt meg Alice. – És nem bukkantál fel. Halottnak hittünk, és Edward nem tudott nélküled élni, így megkérte a Volturit, hogy ölje meg őt.
- De nem öltek meg – suttogta halkan Edward. – Azt mondták, hogy kár lenne értem, és tömlöcbe vetettek. Várták, hogy csatlakozzam.
- Miért nem kerestétek őt? – kérdeztem.
- Mert halottnak hittük. Ez is az én hibám – mondta Alice szomorúan. – Láttam Edward halálát, és mikor Carlisle megkérdezte Arót, azt mondták neki, hogy megölték őt.
- És te… hogy hogy élsz? – nézett rám Edward őszinte érdeklődéssel. Büszkeségemben majdnem megkérdeztem, hogy miért baj, de végül nem tettem.
- Valóban leugrottam arról a szikláról, amit láttál, Alice. De nem lettem öngyilkos, mert megígértem Edwardnak, hogy nem teszem Charlie kedvéért. De nem úgy sikerült, ahogy terveztem, ha Jacob nem húz ki, már halott lennék.
- Honnan tudtad, hogy hol vagyok?
- Ez egy… érdekes történet.
- Hallgatunk – szólalt meg Esme határozottan.
- Várj… köze van ahhoz, hogy leégett a házatok? – vágott közbe Jasper. A többiek meglepetten szisszentek fel.
- Közvetlenül nem. Victoria gyújtotta fel a házat, mert meg akart ölni engem. Úgy gondolta, hogy társat társért. Korábban Laurent is próbálkozott, de a farkasok megölték őt.
- Laurent? Farkasok?
- Jacob és barátai vérfarkasok, ők mentették meg az életem. Majdnem én is bent égtem, de Jake megint megmentette az életem. Egy hétig kórházban feküdtem, aztán La Pushba költöztem – meséltem, majd szépen lassan mindent elmondtam. Borzalmasan fárasztott a beszéd, de bizonyos szinten jól esett. Megtisztított. Nem kíméltem meg őket a részletektől, mindent úgy mondtam, ahogy történt. Nem törődtem se feketével, se fehérrel, megállíthatatlanul és meggondolatlanul ömlöttek belőlem a szavak.

Ha láttam volna, hogy Edwardot mennyire megviseli a beszámolóm, akkor talán abbahagyom, de ezúttal önző voltam és a saját érdekeimet néztem. Képtelen voltam eltitkolni bármit is, fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Csak a végén jöttem rá, amikor mélységes csend telepedett a nappalira. Jasperre siklott a tekintetem, és minden megvilágosodott.
- Ez nem volt szép tőled! – sziszegtem dühösen, és lefejtettem magamról Alice ölelő karjait.
- Azt akartam, hogy mindent elmondj. Sajnálom Bella – felelte lehajtott fejjel.

Körbenéztem. Mindenki engem figyelt, Edward magába roskadva ült egy fotelben, a fejét a tenyerébe temette és sírt. Belehasadt a szívem a látványba, és önkéntelenül léptem közelebb. Letérdeltem a fotel mellett, a kezemet a vállára tettem, és halkan megszólaltam.
- Nem kell, hogy megint mindenért magadat okold. Én ugrottam le a szikláról és Olaszországba is én repültem el. Mindent magamnak köszönhetek, szóval Edward Cullen fejezd be ezt a viselkedést, mert nem sajátíthatsz ki magadnak minden felelősséget! – csattantam fel, mire rám nézett.
- Ha nem menekülnék el mindig a problémák elől, akkor mindez nem történik meg.
- Akkor mi lenne?
- Akkor soha nem hagytalak volna el, akkor soha nem megyek a Volturihoz, akkor soha nem engedtem volna, hogy bárki is hozzád érjen. Nem hagytam volna, hogy ne én változtassalak át, és hogy ennyi mindent megtegyél értem.

Értem. Tehát én is probléma voltam? Végre beismeri. Eljutottunk idáig is, szuper.

- Befejeztétek? – kérdezte Esme csendesen. – Egyikünk sem ártatlan ebben az egészben, de tudunk változtatni a múlton? Nem, tehát meg kell tanulnunk vele élni. Nem mindegy, hogy ki mit tett és miről tehet? Inkább azt találjátok ki, hogy milyen lesz a jövő.
- Igazad van, édesem – suttogta Carlisle, és egy csókot lehelt Esme ajkaira. Fájt néznem. Most hogy Edward itt volt mellettem, még nehezebb volt megállnom, hogy ne vessem magam zokogva a nyakába. De nem tehettem, hisz ő maga mondta, hogy csak egy probléma voltam világéletemben számára. – Bella? Köszönünk mindent, amit Edwardért tettél, nálad fantasztikusabb…
- Carlisle, kérlek, hagyd – intettem fáradtan. – Nem tartoztok hálával. – A hálából már egy örökkévalóságra elegem van. – Merre találom a szobám?
- Megmutatom – ugrott fel Alice, karon ragadott és elindultunk fel az emeletre. Még hallottam, hogy Carlisle Gillt kezdi faggatni a félvér létet illetően.

7 megjegyzés:

  1. Szia!
    Huhuuhuuuu nagyon jó lett. Alig várom már a következőt. Siess vele :D kíváncsi vagyok. Szupi lett, grat pux: Daniella!!

    VálaszTörlés
  2. wow nagyon jó lett szerintem csak picit rövid de annál jobbbbbbbbb
    puszi Mimi

    VálaszTörlés
  3. Szija! Jajj, hát Bella megint átment Mazoistába... Meg hogy Edward hogy kiakadt....
    Istenem, ezek ketten mikor térnek észhez?? puszi:)

    VálaszTörlés
  4. Jujj ez tényleg nagyon jó lett.....
    És siess a kövivel lévvi mert kikészülnek az idegeim attól hogy találgatom hogy mi lesz....

    VálaszTörlés
  5. ÁÁÁÁÁ, nagyon jó lett :) Kíváncsi vok mi lesz velük:) Rem kibékülnek:) Várom a kövit. Puszi

    VálaszTörlés
  6. uristen, olyan hülye Bella.-xd
    egyébként meg jó rész volt:D
    gonosz Jasper xD
    remélem helyre jönnek a dolgok :)

    VálaszTörlés
  7. =)=)=)=)=)
    awh.....istenem imádom(L)(L)(L)
    remélem hamar jön a következő...:D:D *kérlelőszemek* nagyon jo lett.....
    Jasper :D:D(L)(L)XDXD gonosz...de ravasz :P:P
    Puszííh

    VálaszTörlés