Sziasztok!

Üdvözöllek titeket a blogomon, ahol általam írt novellákat és regényeket olvashattok Twilight témában, remélem, hogy tetszeni fog nektek! Ha elolvastál valamit, nagyon örülnék, ha hagynál magad után véleményt, mert én abból fejlődök. Jó olvasást ;)

Admin: Ginewra
Opening: 2009. 06. 26.
Theme: Twilight


2010. január 10., vasárnap

Servitude for the freedom - 7. fejezet

Halovány fénysugár

Ha az élet elvesz Tőled valamit:
mindig ad helyette mást.
Ha keresed és kutatod:
Legalább egy ösvényt,
Melyen kijuthatsz sorsod szorításából,
s a fény, mely mindig világít,
mutatja Neked az utat:
újra és újra átölel Téged.


(2006. 05. 07. vasárnap éjjel, Volterra)



Egy harsány nevetés harsant a levegőbe, Demetri felkapta a fejét, de előtte még vetett rám egy dühös pillantást. Aro és Felix állt a folyosó végén. Az előbbi nevetett, a másik inkább mérges volt. De ami a legmeglepőbb, hogy nem rám. Demetrit nézte villogó szemekkel.
- Megegyeztünk – sziszegte. – Nem sajátíthatod ki!
- Ugyan már, Felix… ha én végeztem, kölcsönadom – mondta gúnyosan. Egyre inkább dühös lettem, hogy tárgynak tekintenek. Nem vagyok guminő…
- Fogadtunk! Először az enyém ez a liba! Nem volt jogod, hogy…
Aro nevetése beléfojtotta a szót, és legnagyobb bánatomra nem derült ki, hogy miben fogadott a két szemét állat.
- Ugyan már, barátaim. Ez itt egy majdnem közönséges emberlány, aki mindjárt összeesik a fáradtságtól és a félelemtől. Bár meg kell hagyni van benne kurázsi…
- Nem is sejti mennyi – sziszegtem mérgesen, mert idegesített, hogy bár nem olvas a gondolataimban, mégis átlát rajtam. Valóban csillagokat láttam…
- Ó, dehogynem, drága Amabel. Nem gondolod, hogy egy percig is elhittem a mesédet?
Elsápadtam.
- De túl értékes vagy ahhoz, hogy megöljünk. Egyelőre. Úgy látom, megtetszettél a két Casanovának.
- Aro – morogta Demetri, és durván megragadta a kezem. Feljajdultam.
- Demetri, nyugalom. A kishölgy még sokáig élvezi a vendégszeretetünk. Miért kell lerohannod egyből? Még a végén megölöd… hisz az se tudja, hogy kikkel áll szemben.
- Ezt bízd rám. Kell egy gyönyörrel teli éjszaka, ebbe te sem szólhatsz bele.
- Több tiszteletet. Rajtam múlik, hogy mit teszel a lánnyal… és most neked adom. A tiéd erre az éjszakára, de a következő alkalom Felixé. De ajánlom, hogy élje túl, mert ha nem, a haragomat nem teszed zsebre…
- Ígérem. Az enyém?
- A tiéd – bólintott, majd Felixxel eltűnt a folyosóról. Én pedig egyedül maradtam a gyötrő valósággal. Egy durva kéz simított végig a testemen, és már tudtam, hogy elkezdődött. Nincs menekvés.

Rettegve néztem a borzas hajat, a sápadt arcot, a rémséges vörös szemeket és a gonosz vigyort. A gyomrom remegett, mondhatni fel s le liftezett, és a félelemtől alig álltam a lábamon. De a legrosszabb, hogy ellene nincs esélyem. Ha még ember lenne, talán, de így?
Nem akarom! – zokogtam fel.
- Ne bömbölj – morogta mérgesen, majd a kezem után nyúlt és a merevségére helyezte. – Érzed ezt itt? Vágyom rád. Nem tudom, hogy miért, nem tudom, hogy mi különleges van benned, de közel annyira kívánlak, mint a mennyasszonyomat. Ez pedig… megdöbbentő. Simogasd… - Nem tettem. – Simogasd! – Erősen belemarkoltam az ágaskodó hímvesszőbe, mire összerezzent. Nem üvöltött, nem görnyedt össze… csak egy kicsit összerezzent. Nem lehet igaz!
Majd felkacagatott. Mélyről jövő gonosz kacaj hangzott fel.
- Remek trükk, minden elismerésem. Szeretem a tüzes nőket. De nálam ezzel nem mész semmire. Nem állhatsz ellen. Egy közönséges férfi már üvöltene, de most nincs ilyen szerencséd…
- Nem leszek a magáé! – sziszegtem könnyes szemmel. Legszívesebben összerogytam volna és elbújtam volna egy sötét sarokba.
- Ó, dehogynem! De ha ezzel megnyugtatlak… nem ma leszel az enyém, legnagyobb bánatomra.
Döbbenten meredtem rá, nem hittem neki.
- Hogy miért? Mert nem akarlak Felixnek adni, egy röpke pillanatra sem. Ha most megteszem, következő éjjel már az övé leszel. De ha nem hatolok beléd… minden este az enyém. A csókjaid, az ölelésed és a tested. A véred illata… mondták már, hogy egyenesen mámorító? Nem is tudom mihez hasonlítani… mézédes aroma… különleges. Van benned valami, amiért nem csak egy éjszakát akarok.
- Hát? – kérdeztem gúnyosan.
- Félre ne értsd… nem akarok tőled komolyat… inkább mondhatjuk, hogy te leszel az én saját bejáratú szexuális rabszolgám… és a teljes kielégülésen kívül mindent megtehetek veled, miután meguntalak… pedig már azt is.
- Szemét – sziszegtem.
- Lehet. De nem érdekel a véleményed. Nem félsz tőlem?
- Nem – szegtem fel a fejem dacosan. Nem akartam, hogy félni lásson, vagy gyengének. Hiába voltam az…
- Hiszen remegsz… vagy csak annyira kívánsz? – vigyorgott.
- Álmodozz csak…
- Tüzes… hm… egyre jobban vágyom rád. De elég a szóból… nem a beszélgetés a legjobb a dolog, amit a száddal csinálhatok – mondta gúnyosan, majd durván megcsókolt. Az undor volt az első, amit éreztem, aztán eszembe jutott, hogy ellen kéne álljak. De felesleges volt. Olyan volt, mint egy kőszikla. Csak magamnak okoztam fájdalmat.
Belesikoltottam a csókba, mikor a fogai a bőrömhöz értek. Azzal nyugtattam magam, hogy talán megúszom vér nélkül… de szörnyen féltem. Pokolian fájt. Más volt, mint Edward bódító, szerelmes csókja. Ez durva volt, érdes, és pokolian nyálas. Hányingerem lett. Ha erőszakos karjai nem tartottak volna erősen már biztosan a földre zuhantam volna. Nem akartam megadni neki ezt az örömet, még a végén azt hitte volna, hogy a csókjától vagy a közelségétől aléltam el.
- Csókolt már meg férfi? – kérdezte hirtelen és vadul simogatott.
- Persze – feleltem nemtörődöm hangsúllyal.
- Hánnyal?
- Köze?
- Válaszolj!
- Kettővel, de ezerszer jobban csókoltak, mint maga! – mondtam hevesen, és megpróbáltam nem hányni. Bár akkor talán megundorodna tőlem.
- Nem is vártam más választ, tüzes mennyecske.
- Nem mondtak magának, hogy ne játsszon a tűzzel? – sziszegtem, és hátrasimítottam a hajam. Vadul lélegeztem, a szívem szinte utat akart törni kifelé a mellkasomból, de nem a vágy okozta. Még akkor sem, ha kétségkívül hiányzott egy férfi érintése. De nem Edward ért hozzám, nem ő ölelt, nem ő kényeztette kiszáradt ajkaimat. Így semmit nem ér az egész. Legyen vége. Minél előbb legyen vége.
- Mintha említették volna párszor – nevetett. – De nem hiszem, hogy pont te bánthatnál engem, szivi. Képtelen vagy arra, hogy fájdalmat okozz nekem. Gyenge vagy, egy szánalmas és törékeny nő.
Megvetően horkantottam.
- Ne várja, hogy meghajoljak az akarata felett. Igaza van. Gyenge vagyok, de míg élek, harcolok. Most azt tehet velem, amit akar… de vigyázzon… egyszer nehogy forduljon a kocka.
Harsogva kacagott.
- Most aztán megijedtem, szivi. De ne aggódj, mára beérem ennyivel. Mindjárt összeesel, és nem tudnék mit kezdeni egy eszméletlen nőcskével. Látni akarom a vágyat, vagy legalább a szenvedést az arcodon, mikor hozzád érek. Anélkül nincs értelme. Most visszavitetlek, de holnap ajánlom, hogy jobb formában légy. Talán egy-két pofon ígérete ösztönözni fog…

Demetri nem hazudott. Minden éjjel eljött értem, és kezdtem mindent meggyűlölni, aminek köze van a sötéthez és az éjszakához. De megtanultam nem sírni a gyengeségeimen. Cely támogatása sokat segített. Mikor először tértem vissza remegve és zokogva, még ébren várt, és szó nélkül segített eljutnom az ágyamig.
- Megtette? – kérdezte csendesen, mert többen is figyeltek minket. Nyeltem egy nagyot, és szipogva kinyögtem a választ.
- Nem, még nem. De minden éjjel eljön értem. – Ennyit mondtam, és ő átölelt. Nem mondott semmit, nem vigasztalt. Ő tudta a legjobban, hogy mit élek át, vagy legalábbis, hogy mit fogok. Ösztönösen érezte, hogy a szavak semmit nem érnek. Úgysem hinném el, hogy minden rendben, és nem nyugodnék meg.

Szó nélkül elém tett egy tálat, de én nem akartam enni. Nem volt étvágyam. De addig erősködött, míg magamba erőltettem, majd erőtlen az ágyra dőltem és elaludtam.


*.*

(Álom: Edward szemszögű)

Szomj, kínzó vérszomj.
Őrületes, pokoli fájdalom.
Mélyről jövő üresség.
Fájdalmas, messzi emlékek.


Ordítottam. Nem! Nem akartam látni Bella gyűlölettől eltorzult vonásait… nem akartam látni a megvetést a szemeiben. Nem akartam látni élettelen kicsavarodott testét, ahogy vérbe fagyva fekszik egy vizes sziklán. Nem akartam látni Carlisle csalódott arcát, Esme törékeny zokogó testét, Emmett dühét, Rosalie gúnyos ábrázatát… Alice és Jasper fejcsóválását, Alice közelítő erejét… És nem akartam hallani azt a mondatod, ami éjjel-nappal a fejemben zakatol:
- Egy szörnyeteg vagy, nem érdemled meg a létet.

*.*


Felriadtam, de annyira erőm sem volt, hogy felzokogjak. Fordultam egyet, majd újra álomba merültem, mielőtt még jönne a kíméletlen ébresztés… A rémálmok ellenére sem akartam felébredni, mert a valóság rosszabb volt.

*.*

(Álom: Bella szemszögű)


Egy réten feküdtem, a mi rétünkön. Az eget felhők borították, csak néha kósza fénysugár tört át, és világította meg a Földet, és az arcomat. Sóhajtottam. A bőröm megcsillant, éreztem. Ha valaki most látna, tudná, hogy valami nincs rendben velem. Rájönne, hogy a lényem korántsem emberi. Egy sóhajtással kisimítottam az arcomba hullott sötétbarna tincseket. Fáradt voltam, de nem is fizikailag. Inkább lelkileg.
- Tudtam, hogy itt leszel – szólalt meg egy halk, szomorú hang. Ijedten felkaptam a fejem, és Őt pillantottam meg. Először nem hittem a szememnek, de tényleg Ő volt. Teljes életnagyságban, és mintha meggyötörtebb lett volna az arca, mióta utoljára láttam. Egy egész éve, mely borzasztóan lassan telt.
- Mit keresel itt? – hajtottam le a fejem. Ma napig kínzott a pokoli bizonytalanság, hogy jó ötlet volt-e elhagynom. De nem akartam, hogy…
- Téged. Bella, miért? Miért hagytál el? Tudom, hogy nem érdemellek téged, tudom, hogy jobbat érdemelsz. Tudom, hogy rengeteget hibáztam, és rengeteget bántottalak, és azt is, hogy bűneimre nem létezik bocsánat. De te… olyat tettél… megmentettél. Soha nem szerettem mást, csak téged. Azt hittem, hogy te is szeretsz és kapok még egy esélyt arra, hogy végre boldoggá tegyelek. Nélküled nincs értelme semminek.
- Te meg miről beszélsz? – kérdeztem döbbentem. Próbáltam felfogni a szavak értelmét, de nem ment. Tévedtem volna? – Én…

2 megjegyzés:

  1. szerintem ez egy nagyon jó kis meglepetés volt. :)
    köszönjük :)
    nagyon tetszett, mint mindig :) És már megint nagyon jónak ígérkezik a kövi az előzetesmiatt. :)
    grat
    várom a folytit :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi (L) Örülök, hogy tetszett :) Hát.. szerintem a következő picit unalmas lesz, de Bellának is kell egy kis nyugalom, mert hát aztán nagyon beindulnak majd az események :D (A)
    Köszi még egyszer, a következő csütörtökön vagy pénteken ;)
    Puszi:
    Ginewra

    VálaszTörlés