Sziasztok!

Üdvözöllek titeket a blogomon, ahol általam írt novellákat és regényeket olvashattok Twilight témában, remélem, hogy tetszeni fog nektek! Ha elolvastál valamit, nagyon örülnék, ha hagynál magad után véleményt, mert én abból fejlődök. Jó olvasást ;)

Admin: Ginewra
Opening: 2009. 06. 26.
Theme: Twilight


2010. január 19., kedd

Servitude for the freedom - 10. fejezet

Gondolatok egy életről

„Olyan szép, mikor hirtelen eltűnnek a felhők az égről, és fényesen ragyogva kisüt a nap. Ha bezáródik egy ajtó, kinyílik egy ablak… Soha ne add fel, mert vár még napfény a felhők mögött!”

(2006. 10. 04. Volterra)


Edward soha nem beszélt nekem arról, hogy milyen, amikor a vámpírméreg a szervezetedbe hatol. Már átéltem egyszer James által, de akkor meg lettem mentve. Most minden bizonnyal nem, pedig életem szerelme néhány méterre volt tőlem. Illetve… ő már nem ő volt. A lelke meghalt, ahogy most az enyém is követi. Mert érzem, hogy ez már a halál… Annyira fáj… ez nem lehet az élet. Felix bizonyára nem állt meg, és túl sokat szívott. De akkor miért ilyen rossz?
Csak ne fájna ennyire, bárcsak eltűnnének a lángok. Nem akarok itt állni a semmi közepén, ahol az őrjítő lángok a testemet mardossák. Elemésztenek. Érzem, ahogy a bőröm szinte lehámlik a testemről… porrá hullok, de mégse. Mert még egyben vagyok, bár nem érzem semmimet.
Nem tudom megmozgatni a karom, vagy a kezem, hogy bármibe is kapaszkodjak. Nincs menedék, el fogok veszni az éjsötét semmiben. Nem akarok… Az élet fáj, de élni muszáj… én minden fájdalom ellenére szeretek élni.

Olyan szép, mikor hirtelen eltűnnek a felhők az égről, és fényesen ragyogva kisüt a nap. Olyankor úgy érzem, hogy új utak nyílnak meg előttem. Hisz mindennap egy új esély a boldogságra. A napsugarai is küzdenek, hogy utat törjenek, nekem is harcolnom kellett minden örömteli percért, de megérte. Mert ez az élet. Bátran küzdeni, elviselni a szenvedést, kinevetni a kínt, büszkén talpra állni, tovább lépni… és mosolyogni. Persze nekem az utóbbi soha nem ment könnyen, de olyan jó érzés volt a legnagyobb nyomoromban is a tükör elé állni, és csak mosolyogni. Attól mindig jobb kedvem lett.

Valaki ordított, hallottam. Hangja irtózatos kínról és fájdalomról árulkodott, néha pedig halálért rimánkodott. Néha vegyült mellé néhány mély tónus, akik a lányt nyugtatgatták, de ő továbbra is kiáltozott. Aztán ahogy lebegtem, rájöttem, hogy a hangok belőlem jönnek. Én rimánkodok, én ordítok, én könyörgöm. A halálra vágynék? De miért? Minden szenvedés jobb a semminél. De miért akarok most ennyire élni? Korábban nem meghalni akartam? Miért érzem úgy, hogy még nem akarom feladni?

Cely – villant az eszembe barátnőm arca a ködön át. Felidéződött zavarodott elmémben mosolytól ragyogó arca, mikor ránézek. Olyankor teljesen más lett, mintha minden gond lehullott volna egy pillanatig a válláról. Bárcsak minden pillanatban ilyen lehetett volna, annyira szerettem vele lenni. És őt magát is szerettem. Nem hittem, hogy Alice után képes leszek-e így bízni valakiben…

Gill. Az édes és szeretnivaló pöttömlány, aki elviselhető tette az életem itt töltött időszakát. Bölcsebb volt néhány felnőttnél, de olyan szertelen volt, mint egy gyermek. Egy igai csodalény. Ő példátlan volt az emberiség történelmében. Még Carlisle is azt hitte, hogy egy vámpír nem nemzhet gyereket. De akkor mi a magyarázat erre a különleges lányra? Egy biztos, bár soha nem mondtam. Szeretem őt, olyan mintha a lányom és a húgom lenne egy személyben. Mindig is vágytam egy testvérre.

Talán értük érdemes lenne élni, de nem miattuk vagyok itt. Miért is? Hirtelen semmi nem tűnik egyértelműnek, csak a fájdalom. Másra akarok figyelni, de olyan görcsös minden. Mintha tüzes vassal kínoznának, vagy szépen lassan kíméletlenül tépnének darabokra. Mintha minden porcikámat egyesével kioperálnák a testemből, és engem itt hagynának üresen… égve a tűzben.

Nem érzek füstöt, mégis égek. Lelkem parázslik, mint az izzó vas. Edward is így érzett, mikor ő halt meg? Belőlem is vámpír lesz, vagy én simán meghalok? Létezik élet a halál után? Mennyi tudós feszegeti éjt nappallá téve ezt a kérdést, pedig egyszer mindnyájan meghalunk. Talán ha tudnánk, hogy létezik, könnyebb lenne elfogadni a halált? Vagy ha tudnánk, hogy nem, kétségbeesetten küzdenénk az életért? Egy biztos, hogy vagy választ kapok a kérdéseimre, vagy nem kérdezek többet.

Egyre inkább égtem. Nem is tudnám, mihez hasonlítani. Még soha nem vetettem magam a lángok közé, még soha nem tettem ki magam ilyen forró élménynek. Az ordítás nem maradt abba. Ha berekedek, akkor abbahagyom végre? Nem akarok kiáltani, sikoltani, nem akarom magam gyengének mutatni, vagy sebezhetőnek. Mindig én vigasztaltam másokat, én adtam tanácsokat Reneének is a pasik terén, egészen tizenhárom éves korom óta, még ha nem is értettem hozzájuk. Edward volt számomra az egyetlen.

Phoenixben nem vett észre senki sem, csak egy átlagos szürke kis egér voltam. Az emberek nem a tulajdonságaimról jegyeztek meg, hanem arról, hogy folyton csetlek és botlok. Az osztálytársaim már fel se néztek, ha hasra estem, olyan mindennapos jelenség volt. Ilyenkor persze fülig vörösödtem és még bénább lettem. Néha ki is nevettek, és napokig azt hallgattam, hogy Bella Swan hogyan esett el újra a saját lábában. Egy idő után megszoktam, elfogadtam és meg tanultam vele élni, de sosem éreztem magam túl jól egy nagyobb társaságban. Sosem kerestem többé a menők társaságát, inkább ugyanolyan szürke kisegerekkel barátkoztam, mint amilyen én voltam. Sok mindenben hasonlítottak rám, de ők szerettek ilyenek lenni. Egy idő után én is megelégedtem. Forksban sem kívántam egyebet, mint elvegyülni. Talán pont azért ért olyan váratlan az irántam való érdeklődés. Mike, Erik, Jessica, Angela, Tyler… és a Cullen család.

Ó, a drága Alice. Ő megmondta, hogy nem leszek sokáig ember. Vajon, igaza lesz vagy a tűz elevenen eléget? Lesz valaha csend, hol nem hallom a saját zihálásom, vergődésem? Vagy legalább egy hang itt lenne… olyan magányos vagyok. Edward pedig régen soha nem hagyott magamra. Mikor utoljára a tűzben égtem… ő beszélt hozzám, egy angyalnak éreztem. Vigasztalt, hogy nem egyedül harcolok, mint ahogy most.

- Mikor kezdődött? – hallottam messziről egy hangot. Nem ismertem fel a tulajdonosát. Mikor kezdődött? Nem inkább azt kellene kérdezni, hogy mikor lesz már vége? Nem akarom, hogy fájjon. A kín mássá alakult, most valahogy inkább egy pontra kezdett koncentrálódni. A szívemre.
Arra a szívre, melyet szerelem és örök boldogság ígéretével kecsegtettek, majd darabokra törtek. Arra a szívre, mely oly veszettül dobogott, mikor Edward a közelébe hajolt. Arra a szívre, mely készült feladni a harcot.

- Már nincs sok hátra, egyre hevesebben ver a szíve. Nemsokára meghal, és vámpír lesz – mondta egy másik hang. Ezt valahonnan ismertem a ködön túlról, de a neve nem rémlett. De félelmet keltett benne, ahogy a többiek is. Több vámpír is motoszkált odabent. Egyre élesebben kezdtem hallani a zajokat, és a szívem is egyre hevesebben, gyorsabban vert.

Aztán hatalmas robbanás rázta meg a testem.

Kíméletlen fájdalom, egy vérfagyasztó sikoly.

Majd végül néma csend.

Meghaltam?

- Amabel, hallasz engem? – kérdezte egy fülsértő hang. Hangosnak éreztem, nem szoktam meg. Ijedten kaptam a fülemhez, mikor zajok és illatok kavalkádja ért el. Hallottam fájdalmas jajveszékeléseket, gonosz nevetéseket, izgatott sustorgásokat, fojtott zokogásokat, sőt még néhány gépjármű hangja is elért hozzám. Váratlanul ért, de a szabadság lehelete jóérzéssel töltött el. Úgy éreztem, hogy talán van remény. Bár minden új volt, mégis tudtam, hogy mi történik velem. Hiszen hányszor gondoltam arra, hogy milyen lenne vámpírnak lenni.

Minden olyan más volt, féltem kinyitni a szemem. De érdekelt, hogy lehetséges ez az egész. Hiszen Felix rám támadott, megharapott. Kizártnak tartottam, hogy megállta volna, és nem szívta volna ki az utolsó csepp véremig. Abban pedig, hogy Edward kitörte a rácsokat és megmentette az életem, végképp nem számíthattam. Hiszen ő is úgy nézett rám, mint egy éhező afrikai gyermek a kenyérre, vagy mint az oroszlán a bárányra.

Fájt, hogy minden így megváltozott. Mindent megadtam volna, hogy újra a régi Bella legyek Edwarddal, és nem ez az új Amy Edward nélkül. De a legrosszabb, hogy soha semmi nem lesz a régi. Én nem leszek ember, és talán Edward se lesz soha az enyém. Viszont ha azt vesszük, innentől kezdve egy örökkévalóság áll a rendelkezésemre, hogy kiszabadítsam és segítsek neki boldognak lenni. Tudtam és éreztem, hogy érte mindent feláldoznék. Az egész lényem nem ér annyit, mint ő magának egy csepp részlete.

- Amabel? – kérdezte újra a hang és én kinyitottam a szemem. A fényözön megijesztett, zaklatottan kapkodtam a fejem. Megdöbbentetett, hogy egy sarokban ültem, és nem feküdtem, mint ahogy egész eddig éreztem. Rengeteg vörös tekintet meredt rám, reakcióra várva, és kétségbeesetten láttam magam a szemükben, vörös, riadt szemekkel. Már nem kell aggódnom a kontaktlencse miatt, bár már régóta nem hordtam.

Itt volt Aro, Demetri, Jane, Heidi, Cora és Alec. Érdeklődve figyeltek, Aro majdhogynem barátságosan, ellenben Jane és Cora meg tudott volna a tekintetével. Mindkettejük arca mélységes megvetésről árulkodott. A gyűlölet kölcsönös volt, és láttam, hogy meglepődnek az ellenszenvemen. Egy biztos megbánják még, azt, amit a szerelmemmel tettek. Újszülött vagyok? Vajon, erősebb vagy gyengébb vagyok náluk? Ezt feltétlenül tudnom kell.

- Amabel, nyugodj meg – szólalt meg Aro. Mióta ilyen kedves? Tuti, hogy akar valamit. Az olyanok, akik képesek hónapokig kínoztatni másokat, csak érdekből lehetnek kedvesek. Hibáztatna most valaki, amiért nem bízom benne?
- Nyu… - a hangom csilingelt, meglepett. – Nyugodt… vagyok – feleltem, és elégedetten szemléltem bársonyos hangomat. Új volt, de tetszett. Dallamos volt és kellemes, mint Edwardnak vagy a Cullen családnak.
- Bizonyára érzed a változásokat.
Bólintottam.
Hülyének néz? Miközben hozzám beszélt, megváltozott önmagamat szemléltem. Gyors mozdulatok… fehér bőr… néma csend a szívem tájékán… ez mind önmagáért beszél.
- Vámpír vagy – folytatta óvatosan, árgus szemekkel lesve a reakcióimat.
Legnagyobb döbbenetükre lazán megrántottam a vállam.
- Nem lepődsz meg?
- Nem vagyok hülye – feleltem. – És vak sem. Már egy ideje rájöttem.
- Miből? – gyanakodott.
- Voltak jelek, de talán nem árulkodó, ha egy halottsápadt alak neked ugrik, és szívni kezdi a véred? – kérdeztem unottan. Tényleg nem érdekelt. Hirtelen minden kép a helyére került, és valami ólmos ürességet éreztem magamban. Az emlékek nem voltak olyan élesek, mint vártam, de kétségtelenül fájt. Meggyalázottnak éreztem magam, soha többé nem akartam senki szemébe sem nézni.

Aro hahotázva felnevetett. Ez nem normális.
- Igazad van Amabel. És milyen ez az új élet, milyen volt meghalni?
- Fura – feleltem őszintén.
- Uram, sajnálom, hogy ez megtörtént – szólalt meg hirtelen Demetri, és illedelmesen fejet hajtott.
- Ez az egy ok, amiért élsz még, Demetri – szólalt meg fagyosan Aro. – De ez nem a te felelősséged.
- Uram, Felix már megkapta a büntetését – ellenkezett hirtelen Jane.
- És mindez elég vezeklés arra, hogy megszegte a parancsomat? Megtiltottam, hogy megtámadjátok Amabelt, mert ő különleges.
Jane megvetően felhorkantott, majd rám szegezte a tekintetét, mintha koncentrálna. Gúnyosan elmosolyodtam. Aro megint felnevetett, Jane szinte toporzékolt dühében.
- Mondtam én, hogy különleges. Amabel… Felix változtatott át, így neki kellene engedelmességgel tartoznod, de jelen körülmények között… Felix nem érdemli ezt meg, így rám hárul a tisztség. A vámpírlét nem egy aranyélet. De felteszem a kérdést, amire már egy ideje kíváncsi vagyok. Csatlakozol hozzánk, Amabel?

Én, mint Volturi? Ez egy vicc? Rossz vámpír legyek, éljek embervéren? Tagadjak meg mindent, amiben eddig hittem? Öljek embereket, és még élvezzem is? Tartozzak azokhoz, akiket gyűlölök? Bella Volturi? Még a név is idegen.

Ha nemet mondok, mi történik? Megölnek? Utamra engednek, és többet nem térhetek vissza? Hogyan szabadítom úgy ki Edwardot? Mi van, ha ez az utolsó lehetőségem?

De megéri-e ekkora áldozatot hoznom?

- Én… - haboztam, és hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit feleljek. Végig néztem az esetleges családtagjaim arcán, és újra szólásra nyitottam a szám.

55 megjegyzés:

  1. szuper lett és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még itt. Félix változtatta át?? Na de miért? Nincs benne logika, vagy szeretné még Bellát/Amy-t "használni".
    na várom a folytit
    pusz

    VálaszTörlés
  2. nagyon jooo volt
    alig várom a kövit...:D

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó!!! Bella végre vámpír. Most jönnek csak a fordulatok. Várom a folytatást =)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szuper=)
    Hogy történt az átváltozás??? Ugye kiderül majd?

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Tetszett a fejezet. Remélem minél hamarabb jön a folytatás.

    Pusz

    VálaszTörlés
  6. A 10.Fejezet valami...tökéletes és furcsa is egyben!Alig várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  7. Szija
    nagyon jü lett ez a rész is:)
    de én is kiváncsi vagyok arra hogy hogy történt az áttváltozás és mi van Gillel meg Cely-vel??remélem hamar jön a friss:)
    irjatok sok komit és akko remélhetőleg hamarabb jön:)
    puszi,Rosalie

    VálaszTörlés
  8. Szia!

    Ez a fejezet is jó lett, mint ahogy azt tőled már megszokhattuk. Várom a frisst:)

    Pusz

    VálaszTörlés
  9. Annyira jó let!!! hogy tudsz ilyen jókat írni?! mind1 is csak folytasd léccci!!!

    VálaszTörlés
  10. Szupi! Szupi! Szupi! Nagyon kíváncsi vagyok a képességére! Legyen nagyon ütős, veszélyes és halálos!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  11. najonjóóó:)
    imádooom:)
    xoxo

    VálaszTörlés
  12. Szia!
    Egy ideje olvasom a történeted, és bár különbözünk, kevésbé vagyok oda a drámaiságért, nagyon tetszik. És nagyon várom már a folytatást, és remélem nem lesz szörnyeteg Bellából. Elég sok mindennel kell megbirkóznia, remélem elég lesz számára az Edward iránti szerelme...
    Szóbal, kíváncsian várom a következő részt, remélem sok hozzászólást kapsz, és mielőbb felkerül.
    Sok kedvet és ihletet!
    Anita

    VálaszTörlés
  13. Ez egyszerüen fantasztikus! Remélem most is hamar jön a fejezet!

    VálaszTörlés
  14. Szia :)
    szerintem igent mond majd Bella. de hogy ezek után majd mi lesz, nagyon kíváncsi vagyok (:
    egyébként meg ez is jó rész volt :D :D
    puszi

    VálaszTörlés
  15. Ez egyszerűen tökéletes! IMÁDOOOOOOMMMMMM!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  16. nagyon jóó lett imádom csak így tovább!!!!:D:D

    VálaszTörlés
  17. nagyon jó lett :D de itt abbahagyni bűn...:)
    Ami

    VálaszTörlés
  18. Szia!
    Nagyon jó lett a fejezet, alig várom a következő részt!!!:)

    VálaszTörlés
  19. Sötét cella????? o.O

    VálaszTörlés
  20. Nagyon jó lett! Mondjuk arra azért kíváncsi vagyok Félix miért állt le.

    VálaszTörlés
  21. szupíííí lett !!nagyon szeretem az írásaidat és mindig megtudsz lepni !! :D:) puszi Iza

    VálaszTörlés
  22. Itt abbahagyni.. ááááá xD
    Bár nem te lennél, hogyha Bella azt mondaná, nem csatlakozik a Volturihoz. Túl sokat szenvedett már ahhoz, hogy most abbahagyja :P

    Arónak ez a "jó fiússág"-a nem tetszik. Fog ő még beleköpni a levesbe :S

    A helyedben nem tettem volna ki ilyen kijelentést, hogy 50 komment felett egyből felteszed, mert így az elkövetkezendő napokban/hetekben jó sokat fogsz írni :D Pusz

    VálaszTörlés
  23. nekem tetszett nagyon is ááááááááááá
    folytit hamar
    pusz mimi

    VálaszTörlés
  24. áááááááááá isteniii jó lett de itt abbahagyni :D:D:) pussz Liza

    VálaszTörlés
  25. jajj annyira jó lett!!!nagyon szeretem az oldaladat!! sziaa Emma

    VálaszTörlés
  26. nagyon jó lett kiváncsíí vagyok mit mond majd!!
    de függővég ez gonosz dolog volt ..:D:D pusszantás Julcsi

    VálaszTörlés
  27. Szia!
    Húú.. nagyon jó lett.
    Kíváncsi vagyok hogy dönt Bella?
    Remélem hamar jön a friss!!

    VálaszTörlés
  28. Szia

    Nagyon jóóó, de itt abbahagyni...ááh :D:D
    Imádom, folytasd hamar ;)

    Pussz, Csillu

    VálaszTörlés
  29. szia!
    nagyon jó lett...:D sztem csatlakozik.. de Edről
    még semmi hír..=/
    nagyon várom már a folytit,és rem. abban már lesz Edward! XD
    pusz
    Dorszíí

    VálaszTörlés
  30. Hát ez nagyon jó lett.
    Kiváncsi leszek,Bella kiszabaditja-e majd Edwardot:)

    VálaszTörlés
  31. Jujjj......Hét ez nagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyon jóóóóóó lett
    nah,pussy

    VálaszTörlés
  32. Szijó! Ez a feji is fantasztikus lett, alig várom a folytatlást!!!:)

    VálaszTörlés
  33. Köszönöm a véleményeket (L)

    VálaszTörlés
  34. Nagyon jó lett! várom már az új fejezetet!!

    VálaszTörlés
  35. nagyon jó lett alig bírom kivárni a kövit!!
    pussz,Anna

    VálaszTörlés
  36. jajj de jóó lett !!de remélem Bella vega lesz...


    pussz,Lia

    VálaszTörlés
  37. Szia!
    Nagyon jó lett.
    Kíváncsi vagyok Bella hogy dönt?
    Már várom a folytit!

    VálaszTörlés
  38. Naon jó,csak így tovább!!!!!

    VálaszTörlés
  39. jajj ez annyiraa jóó lett nem találok szavakat !!!

    Rilla

    VálaszTörlés
  40. Nagyon jó! Gyorsan rakd fel a kövit!

    VálaszTörlés
  41. Kíváncsi vagyok a folytira! Siess vele, nem jó várni!

    VálaszTörlés
  42. Írtó jók a történeteid! Már majdnem mindet olvastam! Nagyon jól írsz! Szerintem belőled még nagyon nagy író lesz!

    VálaszTörlés
  43. Már nem tudok mit mondani! A többiek már minden nagy dícséretet elmondtak, de annyit még én is, hogy SIESS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  44. SIESS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! TÖK SZUPI! OLVASNI AKAROK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  45. ez a rész csodálatos lett!! annyira jóó nem is tudom mit írhatnék még, csak annyit hogy siess a következővel !!!!!!!!!!!!!!!
    pussz,Nóri

    VálaszTörlés
  46. Ez is, mint a többi rész, nagyon jó lett: ):D már várom a folytatást:D

    VálaszTörlés
  47. fantasztikus író vagy és ez a rész is remek lett!!!

    Dorina

    VálaszTörlés
  48. nagyon tetszett ez a rész is !!! és végre Bella vámpír lett !!

    puszi, Regi

    VálaszTörlés
  49. jajj de jó lett le se tudom írni hogy mennyire!!!!!!!!!!!!!!! annyira szeretem olvasni az írásaidat!!
    Zsófii

    VálaszTörlés
  50. nagyon jó lett fantasztikus !!!!!
    Miranda

    VálaszTörlés
  51. NAGYON NAGYON NAGYON JÓÓ!!!
    Folytasd !!!!!!!!!
    LOL

    VálaszTörlés
  52. nagyon jóó lettt!siess a kövivel már tűkön ülök!!! xD
    Evelin

    VálaszTörlés
  53. nagyon kíváncsi vagyok Bella válaszára:D

    VálaszTörlés
  54. Köszönöm a véleményeket!!! (L) A friss fent! ;)

    VálaszTörlés