Megremegtem. A tudatom lassan kezdett visszatérni, és a fájdalom vele járt. Jeges hideget éreztem a kezemnél, de nem volt erőm elhúzni, csak megszorítottam azt a valamit, ami a kezemet tartotta fogva.
- Bella? Hallasz engem? – hallottam egy nagyon ismerős hangot valahonnan messziről. A hangnak tipikus Edward beütése volt, így hamar rájöttem, hogy mellettem van.
Mi történt? Minden olyan homályos és ködös, nem emlékszem sok mindenre, csak arra, hogy vásárolni akartam menni Alice-szel, de miért nem mentem? Valaminek történnie kellett…
Kinyitottam a szemem, és lassan rájöttem, hogy egy kórházi szobában fekszem.
- Bella? Szerelmem? Hogy érzed magad? – kérdezte Edward aggódó hangon. Fájt az arcára néznem, gyötrő kínt tudtam elolvasni róla. Bárcsak ne ismerném annyira, bárcsak ne tudnám, hogy milyen gondolatok járnak a fejében.
- Mi történt? – szólaltam meg. A szeretett arc kicsit fellélegzett, de engem nem vert át a nyugalmat árasztó tekintetével. Láttam rajta, hogy minden, csak nem nyugodt.
- Nem emlékszel? Alice-szel akartatok vásárolni menni, de indulás előtt legurultál a lépcsőn.
- Jellemző – mondtam, és megeresztettem egy félmosolyt. – Mióta?
- Este van, a baleset reggel történt. Azt hittem, hogy megáll a szívem, mikor megtudtam, hogy mi történt.
- Kitől?
- Jasper. Alice itt van kint, éppen Charlie-val beszélget.
- Ő is itt van?
- Persze, nagyon megijeszteted, de aztán rájöttünk, hogy nem kéne meglepődnünk rajta, hiszen veled mindig történik valami baleset.
- Kösz, ez kedves.
- Jaj, édes! – mosolygott, most már egy kicsit jobb hangulatban. – Úgyis tudod, hogy mennyire aggódtam!
- Tudom, nem kellett volna.
- Hogy érzed magad?
- Furán, de nincs semmi bajom, szerintem.
- Most mond meg… Téged egy napra nem lehet egyedül hagyni? – kérdezte vigyorogva, mintha valami nagyon poénos dologról lenne szó.
- Pontosan, nem. Ezért mindig velem kell lenned! – válaszoltam ravaszul. Edward óvatos csókot lehelt az arcomra.
Ekkor lépett be Carlisle, gondolom ő a kezelőorvosom. Az arca kemény és érzelemmentes volt, még csak rám sem mosolygott, sőt mintha haragot láttam volna a szemében. Még soha nem nézett rám így ezelőtt… Mi baja lehet velem?
Edward is felfigyelt az apja ellenszenvére irántam, és kérdőn húzta fel a szemöldökét, majd az arca bosszúsra váltott. Gondolom, nem sikerült kiolvasnia Carlisle fejéből a viselkedésének az okát.
- Bella, a leleteid jók, most hogy már magadhoz tértél szabadon haza is mehetsz, de várunk vissza a kivizsgálásokra.
- Miért? Milyen kivizsgálás?
- Ultrahang.
- Tessék? – értetlenkedett Edward.
- Bella, gratulálok! Áldott állapotban vagy – mondta Carlisle, majd távozott.
- Mi?! – kiáltottam döbbenten, Edward felpattant és járkálni kezdett a szobában.
- Kitől? – kérdezte Edward fagyosan, még soha nem hallottam ekkora sértettséget a hangjában.
- Tessék? Naná, hogy tőled! Te… nem örülsz neki? – kérdeztem félve, és a sírás szorongatta a torkomat.
- Te talán örülsz? Ki a büszke apa? Bella azt hittem, hogy szeretsz.
- Te azt hiszed, hogy megcsaltalak – mondtam, inkább megállapítás volt, mint kérdés.
- Minden jel erre mutat.
- Nem bízol bennem.
- Bella! Nekem nem lehet gyerekem! Fogd már fel, kérlek! Jacob az, igaz?
- Mi? Az apa? Nem mindegy, hogy mit mondok? Úgysem fogod elhinni, hogy nem csaltalak meg senkivel az égvilágon. Azt hittem, hogy ennél több bizalom van köztünk, de ezek szerint tévedtem. Csalódtam benned.
- Én is csalódtam benned, Bella – suttogta fájdalmas hangon. – Nagyon. Nem gondoltam, hogy valaha is képes vagy hazudni nekem.
- Menj innen, Edward. Ha nem hiszel a szavamban, a szerelmemben és bennem, akkor menj innen.
- Bella, nem akarlak felidegesíteni, még a végén baja lenne a kicsi Blacknek.
- TAKARODJ! – üvöltöttem dühösen, de már remegtem a visszafojtott zokogástól.
Nem hitt nekem. Nem bízott bennem, és lehet, hogy sohatöbbé nem látom őt, legalább egy utolsó csókot kaptam volna. Még egyszer utoljára.
Ismerem őt, el fog menni, elhagy megint.
Most nem süllyedhetek újra a depresszió mocsarába, erősebbnek kell lennem, mint mikor először elhagyott. Csak az a szomorú, hogy többé nem fog visszajönni.
Hangtalanul sírtam álomba magam. A fájdalmam mélyebb volt annál, hogy hangosan sajnáltassam magam. Ezúttal erős leszek, a gyermekem érdekében.
Mikor felébredtem, először reménykedtem benne, hogy csak egy rossz álom volt, de nem. Hallottam két nővért beszélgetni arról, hogy Dr. Cullen felmondott, mert elköltöznek.
Charlie ült az ágyam mellett, egy levél volt a kezében. A szemei nem sok jót ígértek, tehát már hallott a babáról.
- Szia, apa – suttogtam, de ő nem nézett rám.
- Ezt Alice küldte – nyújtotta át a kezében tartott levelet.
„Bella!
Nehezemre esik elhinni, amit Edward és Carlisle állít, de igazuk van, Edward nem képes az utódnemzésre. Sajnálom, Bella, hogy ismét személyes búcsú nélkül kell távoznunk, de Edward ki van akadva. Tudod, hogy szeret, és tudom, hogy te is őt. Ha tényleg megcsaltad, akkor olyat tettél, amit soha nem gondoltam volna, pedig jók a megérzéseim.
Sajnálom, de megértem a bátyámat.
Ég veled, és vigyázz magadra… Kívánom, hogy boldog életed legyen!
Barátnőd:
Alice Cullen”
Könnyes szemekkel meredtem a papírlapra, amin Alice gyöngybetűi voltak. Hogy tudtam, hogy elmennek. Elmehetnék gondolatolvasónak is akár…
Hiába határoztam el, hogy erős leszek, felzokogtam.
- Bells, nyugodj meg. Nem tesz jót…
- Tudom!
- Miért nem védekeztetek?
- Te elhiszed, hogy nem csaltam meg Edwardot?
- Igen, kicsim. Én láttam, hogy mennyire szenvedtél, mikor elhagyott, képtelen vagyok elképzelni, hogy kiszerettél volna belőle. Jacob meg már fejre állt volna a boldogságtól, ha lefekszel vele. És mivel ez nem történt meg…
- Oh, apa…
- Ez nem változtat azon, hogy mennyire felelőtlenek voltatok! És most van képe egyedül hagyni téged egy gyerekkel! Ha egyszer mégis visszajönne, ha belegebedsz is, akkor is megfojtom! Megértetted?
- Igen, de nem fog visszajönni. És talán nem tudnám visszafogadni, de mindig őt fogom szeretni.
- A véleményem azért megmaradt, majd elmúlik. De a baba miatt ne légy annyira borzalmas állapotban, mint a múltkor, oké?
- Rendben. Renesmee kedvéért erős leszek.
- Hogy? – kérdezett vissza Charlie.
- Ha lányom lesz a neve Renesmee Carlie Cullen lesz.
- Oh, szegény gyerek…
Miért nem bízott meg bennem? Carlisle sem tévedhetetlen! De ha majd egyszer rájön, hogy tévedtek, borzalmas lesz neki.
Edward helye a szívemben üresen tátong, szörnyű űrt hagyott maga után, de a lányom majd segít kitölteni a szívem megsebzett részeit.
De szerelmes sosem leszek. Akármit is mond Edward, én szeretem, és örökké szeretni fogom, vagyis ameddig csak élek.
Még aznap hazamehettem, de kikötötték, hogy nagyon vigyázzak magamra, mert a balesetem veszélyes volt a babára nézve.
Egyedüllétre vágytam, de Charlie nem hagyta, hogy elmerülhessek az önsajnálatban. Pedig már nem egy problémás kamasz voltam, aki akkor. Most már egy várandós anya voltam, aki egyedül készül felnevelni a gyermekét.
De miért fáj ennyire? Miért hiányzik már is? Nélküle nem vagyok az, aki. Szeretem őt! Jobban bárminél, s bárkinél. Ha belegondolok, hogy soha többé nem látom a Culleneket beleszakad a szívem.
Nem hallom többé Rosalie gúnyos, megvető megjegyzéseit, amik mögött érzelmek uralkodnak…
Nem látom többé Esme jóságos tekintetét…
Nem hallom már Carlisle nyugodt, higgadt hangját…
Nem nevet rajtam többé Emmett…
Nem okoz többet fájdalmat Jaspernek a jelenlétem…
Soha többet nem élvezhetem Alice barátságos és kedves társaságát…
És Edward…
Felzokogtam a gondolatra.
Nem csókol, nem ölel soha többé, nem hallom az aggodalmas, szerelmes hangját, nem látom többé a tökéletes személyét.
Oh, Edward…
Szeretlek.
***
Fáj visszaemlékeznem ezekre a percekre, hiszen borzalmasok voltak, de ami utána következett talán még rosszabb volt.
Edward nélkül elveszettebb és szerencsétlenebb voltam, mint valaha. Egyedül voltam, ember nem segíthetett rajtam, Jacob segítségéből pedig nem kértem, hiába ajánlotta.
A fájdalom felemészt, azóta, hogy Edward nincsen velem. Az évek alatt sem szűntem meg szeretni őt, bár abban sem vagyok biztos, hogy képes lennék neki megbocsátani a bizalmatlanságát.
De ez a veszély nem fenyeget, soha többé nem látom őt. Az örök kísérőm a fájdalom, maradt csak nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése