Sadistic Love

Nem akartam magamhoz térni, nem akartam újra, hogy a tudatom és a fájdalom visszatérjen. Nem akartam, hogy fájjon. Mert fájt, nagyon. Testileg és lelkileg. Testileg azért, mert gyakori kínzásoknak voltam kitéve, lelkileg pedig, mert láttam magam előtt Edward arcát, mikor majd meghalok és értesül a halálomról. Bárcsak elfelejthetne engem, és élné tovább a saját életét, és nem bánkódna miattam. Bár James szerint nem érdeklem különösebben Edwardot, mert ha érdekelném, akkor már megmentett volna tőle.

De én hittem abban, hogy a szívem nem hazudott, és valóban nem csaptak be az érzéseim. Bíztam a szerelmében és hittem abban, hogy megmenti az életem, mert még nem akartam meghalni.

Tudom, hogy magamtól jöttem ide, és képes lettem volna a halálra édesanyám életéért, de most mégsem kívántam megszűnni létezni, főleg mert rajtam kívül mindenki biztonságban volt.


Kinyitottam a szemeim, de csak homályosan láttam a felettem álló alakot, aki felém hajol és magához húz. Behunytam a szemem ismét, az alak ajkai lágyan érintették a számat, és megcsókolt. Gyönyört éreztem, és nem éreztem egy pillanatig a fájdalmat sem, csak a mámort. A remény elöntötte a testemet, mert éreztem a szívemben, hogy Edward hideg ajkai fedezik fel újra megsebzett, de vágytól égő testemet.

Viszonoztam a csókot, és átadtam magam a színtiszta élvezetnek, mert az volt. Hideg teste finoman simultak gyenge testemhez, és én elvakultam a szerelemtől.

- Edward – nyögtem fel vágyakozva, és még jobban elengedtem a testem feletti irányítást, de egy idő után furcsállni kezdtem pár dolgot… Előbb nem a sebeimet kéne ellátnia?

- Szeretnéd, mi? – szólalt meg a képzeletem Edwardja gúnyos fennhanggal, és gonoszan felnevetett, majd a mozdulatai durvákká váltak…

A felismerés hidegzuhanyként terjedt el a porcikáimban és felsikoltottam, de már nem a gyönyörtől. James hideg ujjai durván taperolták a meztelen felsőtestemet, és én sírva fakadtam, mert még a karomat sem volt erőm megmozdítani. Nem csoda, hiszen csodálnám, ha lenne benne akár egy ép csont, vagy porc.

Két hete tartó fogságom alatt a kínok kínjait kellett átélnem, és James naponta hangoztatta, hogy Edward nem szeret, de már volt olyan is, hogy a halálával ijesztgetett gonosz vigyorral. Szadista hajlamait rajtam élte ki, és nem tudom, hogy hányszor volt hóhér az élete során, de nagyon hatásosan végezte a dolgát, mivel alig volt bennem élet.



James egy laza mozdulattal tépte le rólam azt a rongyot, amivel múltkor nagy fájdalmak árán fedtem el meztelen testemet, csakhogy ne legyek minden pillanatban a rabja kéjes vágyainak. Még nem erőszakolt meg, de most úgy érzem, hogy hamarosan elkövetkezik a pillanat, és megteszi.

Hideg fut végig a testemen, és a bőröm libabőrrel telik meg, de őt ez nem zavarta, csak az érdekelte, hogy teljesen kiélvezze a játékszerét. Undorodtam tőle nagyon, de ha rágondoltam, akkor a szívem mégsem telt meg gyűlölettel és ezt nem értettem.



James merev férfiassága durva módon hatolt belém, és felsikoltottam a fájdalomtól. Mintha egy vasgolyó nyomódott volna a testem érzékenyebb részéhez, és úgy éreztem, hogy ezt már nem bírom ép ésszel.

Vajon, mim törött most el? Talán a medencecsontom? Vagy valami más? Miért nem figyeltem biológián, mikor elmondták, hogy milyen csontjai vannak az emberi testnek.

A sötétség sem váratott magára sokáig, mert hamarosan elnyelt.



Sikító hangra ébredtem. Olyan volt, mintha valakit elevenen égetnének. Döbbenten vettem észre, hogy a hang tulajdonosa én vagyok.

Kinyitottam a szememet, és láttam, ahogy a kezem James karjaiban van egy harapófogó társaságában.

- Mi…? – nyekeregtem rekedten, de több hang nem akaródzott feltörni a torkomból.

- Hogy ne karmolj le többet – vonta meg a vállát, és a következő körmömet is letépte. Már nem sikítottam, mert tudtam, hogy felesleges. Nem érdeklem Edward Cullent, és soha nem fog értem jönni senki. Egy büdös és sötét cellaszerű helyen fog érni a megváltó halál, és én mosolyogva fogom üdvözölni.



Ahogy James vad, elélvező arcára néztem, valami különöset éreztem, és a tekintetünk találkozott. Döbbenten vonta fel a szemöldökét, de nem szakította meg a kapcsolatot kettőnk között. Homályos, nem túl értelmes arcom nem mutatott sem utálatot, sem gyűlöletet. Talán már az sem engedelmeskedik nekem, úgymint azelőtt. Talán megőrültem.

Abban a pillanatban vágytam arra, hogy az ajkai az enyémet érintsék, de nem értettem, hogy ez miért van. Én Edwardot szerettem! De ő nem. És már talán én sem. Ha neki nem kellek, ő sem kell nekem.

James mintha a fejemben olvasott volna és óvatosan csókolt meg, ami még jobban meglepett. Nem éreztem benne semmilyen durvaságot, semmilyen szadizmust, erő sem volt benne. Talán már tudta, hogy nekem nincs sok hátra, ha már őt kívántam meg. Más különben nem hiszem, hogy így bánna velem.

- A véred… - lehelte bágyadtan, és rájöttem, hogy a vérem illata vonzza, és nehezen bírja anélkül, hogy ne öljön meg. De miért?

- Tedd meg.

- Nem tudom… Szeretlek, Bella – suttogta, és ismét megcsókolt. Azt hittem álmodom, de nem, minden a valóság volt. De a legrosszabb, hogy én élveztem az érintéseit.

Szerettem.

Még ha kínzott is, én éreztem iránta valamit, ami talán csak vágyból és őrületből tevődött össze, nem tudom.

Egy mély hörgés szakadt fel a mellkasából és nem bírta tovább, inni kezdett. Belőlem. De nem bántam, mert vártam már a megváltást és a véget, mert nem akartam tovább, hogy fájjon. Csodálom, hogy eddig kibírta a vérem mellett, talán tényleg érzett valamit irántam, még ha bántott is.

Hirtelen lángolást éreztem, és iszonyatos erővel tört rám a fájdalom és vérfagyasztó sikolyt hallattam.

Ebben a pillanatban robbant be valahol az ajtó és üvöltő hangokat hallottam nem messze tőlem. De túl gyenge voltam ahhoz, hogy felismerjem a hangok tulajdonosát.

James teste egyszer csak eltűnt rólam, és én felnyögtem a hiányától. Tényleg megőrültem, ha már a kínzóm iránt tápláltam gyengéd érzelmeket.

- Bella – hallottam egy régen talán kedvesnek tűnő hangot, de most még csak fel sem ismertem akkora volt a fejemben a hangzavar. Lángok, üvöltés és minden más, amit nem tudtam kizárni.

- James – nyögtem fel, mert hiányoltam őt. A mellettem lévő férfi túl gyengéd volt hozzám és túl kedves, elszoktam ettől a bánásmódtól. Furcsa volt így hirtelen.

- Nyugodj meg, Emmett és Jasper elintézik. Carlisle? Nagyon súlyos? – hallottam a hangot ismét, ami szokatlanul aggodalmas volt.

- Edward… - Újabb ismeretlen hang.

Carlisle? Edward? Miért olyan ismerős nekem ez a két hang? Miért látok magam előtt egy bronzvörös hajú fiatal srácot, aki szerelmesen néz rám?

Edward… A név mély sebeket ejtett bennem, és azt vettem észre, hogy a könnyeim ismét megindulnak.

- Carlisle! Csinálj valamit! – ordította kétségbeesetten, és gyengéden simította az arcom vonalát. Ismeretlen volt számomra ez, de meg kellett állapítanom, hogy ez nem fájt annyira. Sőt… jól esett, de mégis arra vártam, hogy mikor látom meg azt a szőke hajjal keretezett arcot, mely annyiszor érintette az enyémet, és nézett rám kegyetlen közönnyel, majd később forró, szerelmes érzelmekkel, és végül csillapítatlan szomjjal, amivel a véremet kívánta.

De Edward… ő nem volt eddig mellettem, akkor most miért? Miért uralkodik a fejemben homály és zűrzavar?

- Bella, ne hagyj itt, kicsim – sírta Edward ijedten, mikor Carlisle is tanácstalan arcot vághatott. – Te vagy az életem, az ok arra, hogy éljek. Szeretlek, Bella! Ne hagyj magamra, ne menj el!

A szívembe fájdalom nyilallt, egy utolsó sikolyt hallattam, majd elmosolyodtam.

- BELLA! – üvöltötte Edward és James egyszerre, de én már nem igazán hallottam, csak egy nevet suttogtam. Azt, ami bántott, ami kínzott, és mégis szadista módon szeretett.

- James – suttogtam, majd a pilláim elnehezültek, és örök álomba merültem. De még felvetődött bennem, hogy annyira illik ide egy kifejezés: Szadista szerelem.




Egy kis magyarázat:



A történet a Twilight végén játszódik, csak itt Edward nem találta meg olyan hamar Bellát, mint az eredeti történetben, de itt is kitartóan keresték. Bellának a fogságban töltött idő heteknek tűnik a szenvedése miatt, holott csak öt napig raboskodik, de a végére már nem teljesen ép a tudata, talán ezért is lel szerelemre James személyében. Nem mondható igazán szerelemnek, mert Bella kissé őrült állapotban van és csak szeretetre vágyik, és egy idő után James durva mozdulatait is hiányolni kezdi, már eszébe se jut, hogy milyen volt egy gyengéd érintés.

A történet végén James elveszti az önuralmát, pedig érez valamit a lány iránt, de nem tud megállni és túl sok vért iszik Bella gyenge testéből, aki ettől haldoklik. Edward és a többi megérkezik, Carlisle és Edward Bellához sietnek, míg a Cullenek kezelésbe veszik Jamest.

Bella kissé bomlott elméje csak később ismeri fel a szerelmét, de utolsó pillanatában Jamest hívja, mert akármennyit bántotta, Bella megszerette.

Csak gondoltam leírom, mert néhol elég homályos és ködös a cselekmény, de azért remélem tetszett…

Edward érzéseit szerintem mindenki el tudja képzelni, a későbbi eseményeket a fantáziátokra bízom ;)